– Ha belegondol abba, hogy tizenhét szezont töltött el a BEAC felnőtt női csapatának kispadján, akkor mi jut elsőként az eszébe?
– Sok mindent megértem a BEAC-nál, túléltem alapvető működésbeli változásokat is. Eleinte csak egyetemisták alkották a keretet, akik tiszteltek és hallgattak rám. Ezután négy-öt éve már hozzánk is rendszeresen jöttek légiósok, és az érkezésükkel alapvetően sok minden megváltozott. Korábban elképzelhetetlen módon megnőtt a pénz szerepe, ami azután egyre inkább mindent meghatározott. A BEAC-nak is több lett a pénze, mint korábban, de természetesen a nagy klubokkal egy pillanatig sem tudtunk versenyben maradni.

– A felmondás óta van bármilyen kapcsolata a BEAC vezetőivel?
– Öt olyan illetékes van a szakosztályban, akikkel különböző szintű kapcsolatban álltam – közülük sokáig egyik sem keresett. Elért viszont egy úr, aki a BEAC klubvezetését képviselte egy bizonyos, még rendezetlen üggyel kapcsolatban. Sokáig ennyi történt, egy betűvel sem több. Aztán összejött egy érdemi beszélgetés a BEAC két vezetőjével, Simon Gábor ügyvezető igazgatóval és Szabari Jánossal. Magyarázkodtak, hogy talán nem így kellett volna a váltásnak megtörténnie, de érdemi indoklást továbbra sem kaptam. Ez azért is sajnálatos, mert jó lenne tudni, mivel nem voltak elégedettek, enélkül nehéz változtatni. Mivel a helyzetem számomra pozitívan és véglegesen megoldódott, nem is erőltettem a hosszabb eszmecserét.
– Azt tudja, hogy miként reagáltak a volt játékosai a felmentése hírére?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!