– Közhelyes, de most indokolt kérdés: hogyan aludt, tudott-e egyáltalán aludni?
– Nehéz estém, sőt éjszakám volt, de tiszta a lelkiismeretem. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy a Budafok benn maradjon az első osztályban. Egészen eddig küzdöttünk érte, sajnálom, hogy végül nem tudtuk teljesíteni a célt. A felelősség rám eső részét vállalnom kell, ezért úgy éreztem, a súlyos vereség után nincs más választásom, mint hogy lemondjak.
– Mikor döntötte el, hogy így tesz? Már a mérkőzés közben, mint anno Egervári Sándor, aki Amszterdamban, már öt-nullnál megsúgta Andrusch Józsefnek, hogy lemond, vagy előbb egyeztetett a vezetőkkel?
– A munkatársaimmal együtt túl sok energiát fektettünk ebbe a munkába ahhoz, hogy aztán kilenc-kettes vereség legyen a vége.
Hat-kettőnél, amikor már érezni lehetett, nincs eszközöm arra, hogy megakadályozzam a kiütéses vereséget, már eldöntöttem, hogy lemondok.
Ám ezt nem a tévén keresztül akartam bejelenteni. Előbb beszéltem a sportigazgatónkkal, Oláh Lóránttal, vele közöltem a döntésemet, s természetesen a játékosoknak is megköszönöm a közös munkát.
– A Paks ellen a csapata szerezte meg a vezetést, majd még feljött három-kettőre. Az adta meg a kegyelemdöfést, hogy közvetlenül a szünet előtt újra gólt kaptak?
– Igen, ezen a mérkőzésen talán ez volt a döntő mozzanat, de inkább úgy látom, a játékosok elsősorban lelkileg nagyon elfáradtak a sorozatos kudarcélményektől.
– Jól kezdték az új évet, az első öt mérkőzésen nyolc pontot szereztek. Mitől, miért tört meg a lendület?
– Több peches mérkőzésünk volt. Kezdve az Újpest elleni meccsel. A tévén keresztül ország-világ láthatta, kifelé kellett volna szabadrúgást ítélni, ehelyett tőlünk állítottak ki egy játékost, majd a 90. és a 91. percben kapott góllal kaptunk ki 2-0-ra. Rögtön a következő fordulóban, szintén az utolsó percekben Zsóri Dániel öngóljával szenvedtünk vereséget a Fehérvártól. Aztán következett a három hetes szünet, U21-es a válogatott játékosaink elmentek, Zsóri megsérült, a keretből pedig, amit nem vertünk nagy dobra, úgy tízen koronásak lettek. Így készültünk a folytatásra. A legnagyobb törést talán a Diósgyőr elleni találkozó jelentette, amikor jól futballoztunk, két elkerülhető góllal mégis kikaptunk. A zalaegerszegi mérkőzés is már azt mutatta, ebből a gödörből már szinte lehetetlen lesz kimászni, de akkor még nem adtam fel, bíztam a csapatban.
