Sokáig csinált az úszás mellett valami mást is párhuzamosan. A már említett baletten kívül Mihályvári-Farkas ma éppenséggel öttusázó, lovagló, műkorcsolyázó vagy tornász is lehetne, ezekbe mind belekóstolt.
– A szüleim úgy neveltek minket a húgommal, hogy nyitottak lehettünk a világra, a szabály csupán annyi volt, hogy a tanulás rovására egyetlen különfoglalkozás sem mehet. Szerettem így felnőni, remélem, hogy egy nap ezt én is átadhatom. Az utolsó, amit az úszás mellett csináltam, nem is sport volt, hanem fuvoláztam, és tervezem, hogy egyszer megtanulok zongorázni. De bármivel is foglalkoztam, legbelül mindig az úszás volt a sor elején.
Sosem állítottak a falhoz, hogy melyiket folytassam és melyiket hagyjam abba, ilyen helyzetben döntésképtelen lettem volna. Mindig tudat alatt alakult ki bennem az érzés, hogy valamit már nem szeretnék vagy nem tudok tovább csinálni. Az úszás volt az egyetlen, amire soha nem mondtam nemet.
Még nem volt hatéves Mihályvári-Farkas Viktória, amikor Hosszú Katinka itt, ahol épp beszélgetünk, a római Foro Italicóban megszerezte az első világbajnoki címét 400 vegyesen. A szám új Európa-bajnoka lényegében úgy nőtt fel, hogy itthon és az idő jelentős részében világszinten is Hosszú volt a vegyesúszás királynője. Vajon ez volt az a láthatatlan erő, amely mágnesként vonzotta a 400 vegyes felé Mihályvári-Farkast?





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!