A kiütés fő mozgatórugója Luka Doncic volt. A szlovén kosaras, akit matadornak becéznek Dallasban, az első félidő végére már huszonhét pontnál járt, a párharcban pedig harminc pont felett átlagolt meccsenként.
A továbbjutás persze innentől már nem lehetett kérdéses, s még a meccs végi legnagyobb különbség rekordja is csak mérsékelten motiválta a Dallast, hiszen eddig is a Mavericks tartotta ezt a csúcsot a hetedik meccsek történetében: 2005-ben, a Houston Rockets ellen negyven ponttal, 116-76-ra nyert a texasi derbi lezárásaként.
Volt olyan pont a Phoenix elleni meccsen, amikor negyvenhattal is vezettek Doncicék, de aligha voltak csalódottak, hogy végül „csak” harminchárom pont különbséggel, 123-90-es győzelemmel jutottak be a főcsoportdöntőbe. Pedig az alapszakasz után a Phoenix Suns volt a bajnoki cím legfőbb esélyese, a tavalyi nyugati bajnok érte el a legjobb mérleget.
Mindenki sima meccsre számított. Igazuk lett
– vigyorgott a Dallas vezetőedzője, Jason Kidd. – A mérkőzés elejétől kezdve látszódott a nyomás az ellenfél játékosain, olyan dobásokat rontottak el, amelyeket nagyon ritkán szoktak.
A Dallas története egyetlen, 2011-es bajnoki címe után tizenegy éven keresztül egyetlen párharcot sem nyert a rájátszásban. Idén a Utah Jazz ellen megszakadt a rossz sorozat, s rögtön hozzátette a második sikert is a Mavericks.
A két csapatot Kidd személye köti össze, aki a tizenegy évvel ezelőtti sikerhez még játékosként járult hozzá.
A Phoenix bukásában belső konfliktus is szerepet játszhatott, ugyanis szokatlanul kevés játékidőt kapott a center, DeAndre Ayton. Monty Williams vezetőedző röviden, mégis sokat sejtetően annyit válaszolt a felvetésre: „Ez belső ügy.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!