Fitos József 1959. november 4-én született a Zala megyei Nován, labdarúgó-pályafutását Lentiben kezdte, ahonnan 1978-ban igazolt Zalaegerszegre, majd két évvel később, 1980-ban a Haladás VSE játékosa lett, melyet öt éven keresztül erősített.
1985-ben pedig a kor sikercsapatához, a Bp. Honvédhoz igazolt, mellyel háromszor is magyar bajnoki címet szerzett, 1988-ban döntős volt a Magyar Kupában. Fitos 1989-ben légiósnak állt és Görögországba igazolt, ahol egy évig a Panathinaikoszt, majd a Panionioszt erősítette, mielőtt 1990-ben visszatért volna Magyarországra, az Újpesti Dózsához. A IV. kerületieknél csak néhány mérkőzést játszott, mielőtt visszavonult. 1985 és 1989 között 12 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.
Edzőként három mérkőzésen irányította a Honvédot az NB I-ben, majd dolgozott Ózdon is, 2008-tól pedig saját szentendrei egyesületének, a Sze-FI LSE-nek az útját egyengette, amelynél szinte mindent egyedül végzett.
Élete utolsó interjúját a Magyar Nemzetnek adta, amelyben őszintén beszélt kalandos pályafutásáról, sokáig viharos természetéről. A saját klubjában meglelte a békét, s tavaly nyáron úgy érezte, végre anyagi biztonságban dolgozhatott saját birodalmában, ahol mindent, nem csak az edzői munkát, de még a fűnyírást, karbantartást is egyedül végezte.
A haláláról a hozzátartozói azt közölték, hogy közel egy évig bátran küzdött egy súlyos betegséggel, és pénteken családja szerető körében távozott.
Nyugodjon békében.
Már lecsillapodtam Szemelvények a másfél évvel ezelőtti interjúból, egyben Fitos József életéből.
|
Borítókép: Fitos József a saját szentendrei birodalmában (Fotó: Bach Máté)