– Muszáj ezzel kezdeni. Bevallom, nem így képzeltem a találkozást. Azt gondoltam, divatos öltönyben fogad az elnöki irodában, ehhez képest tréningruhában nyírja a füvet a kis traktorral. Nem talál alkalmazottat?
– Nem is keresek. Az adminisztrációt leszámítva mindent egyedül csinálok. Az edzéseket, a meccseket, igen, a fűnyírást, sőt a takarítást és a karbantartást is. Amit lát, az az én birodalmam. 2016-ban költöztünk ide, miután a korábbi bázisról, Izbégről el kellett jönnünk. Az egykori papírgyár hathektáros területének része ez a pálya is, el volt vadulva, gazosodva. Az egyik szülő közbenjárásával béreljük a területet a görög tulajdonostól. Csak a szülők segítettek rendbe hozni, taopályázatból csinosítjuk évről évre, ma már, láthatja, a nagy pálya mellett van egy kisebb és egy műfüves is, hozzá kicsi, de légkondicionált öltöző. Semmi luxus, de a célnak megfelel.
– S miért nem vesz fel maga mellé segítőket?
– Voltak jelentkezők. Néhány hét múlva el kellett őket küldenem. Nekem tényleg szenvedélyem a futball, imádok a gyerekekkel foglalkozni. Sosem úgy állok hozzá egy edzéshez, hogy csak legyünk túl ezen az egy-másfél órán, hanem örömet akarok adni a gyerekeknek. Nem bírtam elviselni, amikor azt láttam a kollégákon, hogy unottan tartják az edzést, pláne, amikor ezt már a szülők is finoman szóvá tették.
Száznegyvenhat gyerekem van, ismerem, szeretem mindegyiket, a nyáron a szülőkkel együtt voltunk a Balatonon táborozni. Úgy élünk, mint egy szép nagy család.
Ráadásul még eredményeink is vannak. Hadd mondjam büszkén, minden korosztályban jobbak vagyunk a szépen kistafírozott másik helyi klubnál, s három egykori tanítványom is már nyugat-európai klubban játszik. A 17 éves Bartha Botond Szinisa Mihajhovics kifejezett kérésére került Bolognába, a 20 éves Kócsó Bálint az 1860 München, a 16 éves Tajti Ákos pedig a Twente futballistája. Rajtuk kívül is szép számmal akadnak tehetségek, de nem csak ez a fontos, az a célom, hogy minden gyerek, aki hozzám kerül, megszeresse a futballt és élvezze ezt a csodálatos játékot.
– Mondja ezt az az ember, aki időről időre botrányokkal hívta fel magára a figyelmet a magyar labdarúgásban. Túlzók voltak a hírek, megváltozott, s ma már nem öntörvényű, balhés ember?
– De, az vagyok, azért is dolgozom egyedül. Bár már lecsillapodtam, az egyik hétvégén meg is dicsért az egyik bíró, hogy milyen higgadtan viselkedtem a meccsen…