A férfi tenisz világában idén hivatalosan is véget ért a nagy hármas korszaka: Roger Federer szeptemberben, az általa életre hívott Laver-kupán 41 évesen búcsúzott az aktív játéktól nagy riválisa, Rafael Nadal párostársaként. A húsz Grand Slam-győzelemmel visszavonult svájci klasszist idén Nadal és Novak Djokovics is megelőzte az örökrangsorban. A spanyol az Australian Opent és a Roland Garrost megnyerve huszonkét trófeánál jár, a szerb wimbledoni sikerével huszonegy GS-címet számlál. A harminchat éves Nadal szereplését idén is sérülések hátráltatták, Wimbledonban az elődöntő előtt kellett visszalépnie, azonban úgy tűnik, sikerült hosszú távú megoldást találnia krónikus lábfejproblémájára. A harmincöt éves Djokovicsnak egészen mással gyűlt meg a baja: a szerb teniszező nem oltatta be magát a koronavírus ellen, ennek következtében pedig az ausztrál és az amerikai nyílt teniszbajnokságról is le kellett mondania.
Egy spanyol és egy lengyel a trónon
A US Openen új Grand Slam-győztest avattunk, a tizenkilenc éves spanyol Carlos Alcaraz pedig a norvég Casper Ruud elleni sikerével a világranglistán is az élre lépett, első tinédzserként az ATP-rangsor fél évszázados történetében. Alcaraz az év végéig meg is tartotta a kitüntetett pozíciót.
A női mezőnyből idén kiemelkedett a lengyel Iga Swiatek. A huszonegy éves játékos a Roland Garrost és a US Opent is megnyerte, s több mint kétszer annyi ranglistapontot gyűjtött 2022-ben, mint a rangsor második helyezettje, a wimbledoni és New York-i döntős tunéziai Unsz Dzsábir. Pedig Swiatek először nem is saját eredményeinek, hanem az Australian Open-győztes ausztrál Ashleigh Barty váratlan visszavonulásának köszönhetően foglalta el az első pozíciót. Ha viszont már világelső lett, Swiatek februártól júliusig a női tenisz huszonegyedik századi történetének leghosszabb győzelmi sorozatát érte el, harminchét találkozón keresztül nem kapott ki. A széria Wimbledonban szakadt meg, ahol végül nagy meglepetésre a kazah Jelena Ribakina lett a bajnok.
A magyar játékosok közül Fucsovics Márton nem tudta megismételni tavalyi kiváló eredményeit, néhány hét erejéig még a legjobb száz közül is kiszorult, végül a nyolcvanhetedik pozícióban zárta az évet. A női rangsorban három magyar teniszező is a legjobb száz között végzett: Bondár Anna (77.) két WTA-elődöntőt vívott egyesben, Gálfi Dalma (83.) a US Openen bejutott a harmadik fordulóba, Udvardy Panna (88.) Wimbledonban járt nagyon közel ugyanehhez.
Verstappen-uralom a Formula–1-ben
A végeredmény idén is ugyanaz lett, mint tavaly, az odáig vezető út viszont nagyon eltért a korábbitól. Ismét Max Verstappen (Red Bull) lett a Formula–1 legjobbja, de míg 2021-ben az utolsó pillanatig kiélezett harcot folyatott Lewis Hamiltonnal (Mercedes) a koronáért, 2022-ben az ezüstérmes Charles Leclerc (Ferrari) a csapata folyamatos baklövései okán csak ideig-óráig tudta vele tartani a lépést, és már a szezon közepén egyértelművé vált, hogy a hollandot senki sem állíthatja meg a címvédés felé vezető úton. Olyannyira nem, hogy Verstappen az utolsó négy futamot akár feltett lábakkal is nézhette volna, hiszen a Japán Nagydíj után már kétszeres világbajnoknak mondhatta magát. Természetesen nem lazított ezután sem, ennek is köszönhetően páratlan eredményt ért el: idén tizenöt versenyt nyert, átadva a múltnak Michael Schumacher és a 2022 végén visszavonult Sebastian Vettel korábbi tizenhármas csúcsát.
Míg Verstappen a fellegekben járt, Hamilton soha nem látott mélységekben. A hétszeres világbajnok a száguldó cirkuszban való, mesébe illő pályafutása során minden évben győzött legalább egyszer, a tizenhatodik szezonjában viszont megszakadt ez a sorozat, mindössze öt második hely jutott neki, a vb-pontversenyben pedig a hatodik – mondanunk sem kell, ez az eddigi leggyengébb szereplése. A brit és a Mercedes főleg az idény első felében bukdácsolt, így az istálló nyolcéves uralmának is vége szakadt, és Verstappen vezérletével a Red Bull a konstruktőri vb-címet is behúzta. Ráadásul a Ferrari is átugrotta a németeket, a Mercedesnek a harmadik hellyel kellett megelégednie.
Az eddig leírtakat tekintve a Red Bullnak tökéletes éve volt, egy „apróság” ugyanakkor belerondított a képbe. Szeptemberben kezdtek pletykálni arról, hogy az energiaitalosok megszeghették a 2021-re vonatkozó költségvetési szabályokat.
A találgatások beigazolódtak, de majdnem egy hónapig tűkön ülve kellett várni arra, hogy kiderüljön, milyen büntetést kapnak a vétkesek, ami a legsúlyosabb esetben akár kizárás is lehet. Idáig azonban nem fajult a dolog, mivel a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) szabályai szerint a Red Bull csak kismértékű kihágást követett el a 145 millió dollárban megszabott költséghatár 1,6 százalékos átlépésével. Így végül hétmillió dolláros bírságot kapott, valamint az osztrák istálló az engedélyezettnél tíz százalékkal kevesebb időt fordíthat szélcsatornás fejlesztésre az elkövetkező hónapokban.
Függőben egy játszma
A sakkot még ma is sokan vonakodnak a sportként azonosítani, csakúgy, mint a sznúkert vagy a dartsot. Túllépve ezen a problémán azt azonban ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a királyi játék üzleti szemszögből felzárkózott a professzionális sportok mellé, ma már egy-egy tornát több százezer eurós díjazás mellett rendeznek meg. Ennek kivívásában a világbajnok Magnus Carlsen elévülhetetlen érdemeket szerzett. Helyesebben az exvilágbajnok… A norvég világelső már egy éve, az orosz Jan Nyepomnyascsij elleni sikeres címvédés után utalt rá, hogy többször nem kívánja megvédeni a trónját, s az ősszel ezt hivatalos levélben erősítette meg. Azután, hogy a világbajnokjelöltek tornáját ismét Nyepomnyascsij nyerte meg, aki így a második helyezett Ting Li-zsennel mérkőzhet meg a vb-döntőben. Érdekesség, a kínai nagymester csak úgy került a nyolc kandidáló közé, hogy a nemzetközi szövetség kizárta az Oroszország háborúját éltető Szergej Karjakint. Kár, hogy Rapport Richárd nem tudott élni a lehetőséggel, s utolsóként, nyolcadikként végzett a viadalon, majd miként korábban kiszivárgott, zászlót váltott és immár a román színeket képviseli. Nagy veszteség ez a magyar sakkozásnak, amit csupán enyhíthet, hogy a magyar válogatott nélküle tisztes helytállásként a nyolcadik lett a sakkolimpián. Carlsen nemcsak azzal váltott ki megütközést, hogy lemondott a címéről, hanem azzal is, hogy csalással vádolta meg a 19 éves amerikai nagymestert, Hans Moke Niemannt, aki cserébe százmillió dolláros pert akasztott a nyakába. Sakknyelven szólva ez a játszma jelenleg még függőben van.
Vendégül láttuk a Girót
Abba a kerékpáros őrületbe, ami a három nagy körversenyt – Tour de France, Giro d’Italia, Vuelta – kíséri, és eddig csak nagyon kevés magyar kóstolhatott bele külföldön, idén hozzávetőleg negyedmillióan csöppentünk bele a hazai utak mentén. Május elején ugyanis tőlünk indult a Giro, mégpedig Budapest–Visegrád szakasszal, aztán jött fővárosunkban egy egyéni időfutam, majd Kaposvárról Balatonfüredre tekert a mezőny, hogy utána repülővel átdobják Szicíliába.
A budapesti rajtnál felsorakozott 176 bringásból 3445 kilométert megtéve 149 jutott el a veronai célig, közte mindhárom honfitársunk: az összetettben Valter Attila 35., míg az egyaránt első háromhetes körversenyén részt vett Fetter Erik a 83., Peák Barnabás a 110. helyen végzett. De egyikük sem a minél jobb összetett eredményért szállt harcba, fontos segítőszerepük volt, és ezeket jól megoldották.
Valter Attila emellett a 19. etapon szökés után a Santuario di Castelmonte-i hegyi befutón negyedikként ért célba, ám ha éberebb az utolsó kanyarban, még előrébb is végezhetett volna.
A Girót végül az ausztrál Jai Hindley (Bora–Hansgrohe) nyerte meg. A három Grand Tour közül is kiemelkedő Tour de France-on a dán Jonas Vingegaard (Jumbo–Visma) diadalmaskodott az előző két kiírást megnyerő szlovén Tadej Pogacar (UAE Team Emirates) előtt, míg a Vueltát a belga Remco Evenepoel (Quick-Step Alpha Vinyl) húzta be. Valter Attila a legnagyobb presztízsű egynaposok közé tartozó Strade Bianchén negyedik lett, az egyhetes alpesi körversenyen összetettben az ötödik helyen zárt, míg a katalán körverseny zárószakaszán másodikként ért célba. Mivel a magyar bajnokságon megnyerte a mezőnyversenyt, jövőre a magyar bajnoki trikóban láthatjuk, csak az időfutamokon ölti magára a Jumbo–Visma sárga színeit – a Groupama–FDJ-ből ugyanis a világ talán legjobb csapatának tekinthető holland istállóhoz igazolt.
Jön a Fury–Uszik meccs!
Az év vége fontos híre, hogy jövő tavasszal megrendezik a profi ökölvívás nehézsúlyú kategóriájának címegyesítő világbajnoki mérkőzését, miután erről megállapodott egymással az ukrán Olekszandr Uszik és a brit Tyson Fury. A 35 éves Uszik a Boksz Világszövetség (WBA), a Nemzetközi Bokszföderáció (IBF), a Boksz Világszervezet (WBO) és a Nemzetközi Bokszszervezet (IBO) világbajnoka, míg a 34 éves Fury a Boksz Világtanács (WBC) címvédője.
A csúcstalálkozó győztese vitathatatlan bajnoka lesz a nehézsúlynak, amit legutóbb a brit Lennox Lewis mondhatott el magáról 1999–2000-ben.
Usziknak idén egy meccse volt, augusztus 22-én a szaúd-arábiai Dzsiddában megosztott pontozással legyőzte a brit Anthony Joshuát kettejük visszavágóján; tavaly szeptemberben Londonban, a Tottenham stadionjában tőle vette el a négy vb-övet. Fury április 23-án szintén Londonban, de a Wembley-ben a hatodik menetben kiütötte honfitársát, Dillian Whyte-ot, és ekkor megerősítette, amit korábban mondott, hogy ez volt az utolsó mérkőzése.
Aztán kiderült, hogy mégsem, s ugyan az Uszik elleni nagy meccset idén nem sikerült tető alá hozni, s Joshua sem állt kötélnek a brit profi ökölvívás legnagyobb csatájának tervezett mérkőzésre, Fury december 3-án a Tottenham stadionjában jobb híján egy másik honfitársát, Derek Chisorát intézte el a tizedik menetben. A nézőtéren ott ült Uszik is, és rögtön a meccs után farkasszemet nézett egymással a két nagy bajnok. „Uszik, te következel, téged is elintézlek!” – üvöltötte a Cigánykirály a mikrofonba, és bőszen szidalmazta az ukrán bunyóst. Aki szótlanul, mindvégig Fury szemébe nézve, közben gúnyos képeket vágva hallgatta végig a brit fröcsögését. A tavaszi összecsapásukon – amelynek a pontos időpontja és a helyszíne még nincs meg – megadhatja a választ.
Borítókép: Tyson Fury a hatodik menetben kifektette Dillian Whyte-ot (Forrás: Twitter/Frank Warren)
