– Egy születésnap csak arról informál, mennyit éltem, de arról nem, mennyi van még hátra. Elmorfondírozok néha, hogy is van ez. Elfogadom a születést, az elmúlást, hogy itt kell hagyni a földi életet, illetve elfogadnám, de nem tudom. Tóth Jokka, Mészöly Kálmán, Mészáros Bubu, Törő, de mondhatnám Kóbor Jánost is. Hiába tudom, hogy ez az élet rendje. Keresem, törvényszerű volt-e valamelyikük halála vagy sem, s abban maradok magammal, mindent megteszek, hogy minél tovább éljek – Bálint László a mai világban kirívó őszinteséggel beszélt az őt foglalkoztató kérdésekről a hetvenötödik születésnapja apropóján a Nemzeti Sportnak adott interjúban.
A beszélgetés ezzel a mély gondolattal zárul, de a Báró becenevű kiválóság az egész pályafutásáról tabuk nélkül nyilatkozott.
Felelevenítette, miként lett a Ferencváros első csapatának a tagja. 1967-ben Mátrai Sándor az Egyetértésbe igazolt, s a csapat vezetőedzője, az ugyancsak legendás Lakat Károly – részben a fia, a később újságíróvá avanzsáló Lakat T. Károly ajánlására – kivitte őt a téli, mexikói túrára.