A második az 1927-ben munkába álló Weisz Leó volt, akinél rejtélyesebb figurát nehezen lehetett volna elképzelni a Bayernnél.
Ő itthon négyszer nyert bajnokságot az MTK-val, de hamar átnyergelt az edzők közé. Svájcba költözött és használt cipőket (!) szedett össze, azokat eladta Afrikában.
Nem erre a tettre figyelt fel a Bayern, korábban a városi rivális, Wacker München csapatánál sikeresen tevékenykedett, aztán a bajor klub addigi történetének legnagyobb sikerét elérve elvitte a csapatot az országos kupaelődöntőig, de ott alulmaradt a későbbi győztes Hamburggal szemben.
Weiszt magyar szakember váltotta Münchenben: Konrád II. Kálmán 1928-ban fejezte be a futballista karrierjét, majd még abban az évben, 32 éves korában kötött ki a Bayern kispadján. Fiatalabb volt, mint a nemrég elbocsátott Julian Nagelsmann, de kevésbé eredményes.
Az őt váltó Dombi Richárd viszont történelmet írt a bajoroknál: ő volt az első edző, aki bajnoki címre vezette a Bayernt. 1932. május 29-én a nürnbergi fináléban 55 000 néző előtt a Frankfurtot győzte le a csapata, és ezt követően 37 évig nem szerzett újabb elsőséget.
Ki tudja, milyen pályaív adatott volna meg Dombinak, aki a nemzetiszocialisták hatalomra jutása után jobbnak látta elhagyni Németországot, a zsidó származású edző Barcelonában telepedett le.
Dombi után több évtizedig nem kopogtatott be a siker a Bayern ajtaján, jóllehet magyar edző is dolgozott a klubnál: Schaffer Alfréd 1945 tavaszán irányította a csapatot.
A Bayern történetének első sikerkorszaka a hetvenes évekre esett, két magyar név ekkor is bekerült a klub történelemkönyvébe.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!