Valter Attila a Milánó–Sanremóról: Többet is hozzáadhattam volna

Önkritikusan értékeli a szereplését a Milánó–Sanremo klasszikus egynapos versenyen Valter Attila. A viadalon harmincnegyedik helyen végzett magyar kerékpáros úgy érzi, többet is tehetett volna azért, hogy a csapata, a Jumbo–Visma első számú embere, Wout van Aert a harmadik helynél is jobban szerepeljen. Valter mégsem csalódott, mert jól bírta az extra hosszúságú, 294 kilométeres próbát, a hajrát leszámítva végig a főmezőny élén tekert. A Baszk körverseny lesz a legjobb magyar országúti kerékpáros következő erőpróbája.

Valter Attila Forrás: Facebook

Valter Attila: Csalódás nincs, de lehetett volna jobb is

– Természetesen nem vagyunk csalódottak, hiszen ismét sikerült egy dobogót elhozni az első monumentumról – együttesen így nevezik az öt leghíresebb egynapost –, erről az óriási versenyről, de természetesen nyerni jöttünk. Nem volt rajtunk extra kényszer, így is elég jól alakult a szezon eleje, de mi mindig nyerni szeretnénk. Lehetett volna jobban versenyezni a részünkről, és akkor talán több esélyünk lett volna nyerni. De pont ettől jó ez a csapat, és ezért szeretem, hogy most le fogunk ülni és meg fogjuk beszélni, hogy kinek mit kellett volna másképp csinálni – folytatta az értékelést Valter Attila. S igazi sportemberhez illően önkritikusan kimondta:

Én biztosan többet tudtam volna hozzátenni a győzelemhez.

Valter abban látja a hibát, hogy a verseny legvégén már kicsit leszakadt az élen haladóktól, így nem tudott segíteni a csapattársainak a finisben, igaz, mint mondja, ezt a típusú befutót nem neki találták ki.

– Láttam az elejét, végig ott voltam, ahol talán még nem késő, de egy kicsit előrébb kellett volna helyezkednem. Nem is saját magam miatt, hanem hogy a többieket tehermentesítsem. Nagyon hektikus volt a vége, kevesen maradtunk a Poggióra. Nekem talán Christophe Laporte munkáját kellett volna kicsit könnyíteni, hogy ő minél messzebb eljusson Wouttal és a legelső csoporttal átérhessen a hegyen. De talán annyira elégedetlen sem lehetek, mert egy ilyen sprintfelvezetést a Poggio előtt nem nekem találtak ki – jegyezte meg a viadalon piros-fehér-zöld magyar bajnoki trikóban tekerő klasszis.

Negyvennel-ötvennel fel a Poggióra

A lombardiai versennyel összehasonlítva – amelyet már háromszor teljesített – Valter Attila könnyebbnek találta a Milánó–Sanremót, nem viselte meg az extrém hosszú, 294 kilométeres táv.

– A vége viszont nagyon nehéz, a Poggión brutálisan haladtunk, engem az lepett meg, hogy mennyire hamar véget ért a Poggio. A lábaim még a célegyenesben is jól bírták, de olyan gyorsan mentünk, hogy gyorsítani már nem tudtam.

Talán tovább mentem volna, ha hosszabb a hegy, még bírtam volna ezt a tempót, de néha fölfelé is negyvennel, ötvennel mentünk.

Az benne a nagyon nehéz, hogy a végén öt percet nagyon durván kell sprintelni háromszáz kilométerrel a lábban – foglalta össze, mitől is kemény próba a Milánó–Sanremo.

A 24 éves magyar kiválóság visszautazik Andorrába, felkészül a Baszk körversenyre, amelyen a dán Jonas Vingegaard lesz a csapatkapitány. S persze továbbra is az a célja, hogy a klasszikusokon jól szerepeljen.

– Jó gyakorlás volt, száz kilométert kellett verekedni a pozícióért és ez így lesz majd a többi egynaposon is. Remélem, hogy sikerült egy kicsit elrakni ebből a tudásból és hogy jól fog menni a több egynapos is – zárta a gondolatait bizakodva.

Borítókép: Valter Attila piros-fehér-zöld mezben a Jumbo–Visma sorában (Forrás: Facebook)