Ha szavazásra bocsátanák a kérdést, mégis minden bizonnyal Gera és Dzsudzsák is Huszti elé kerülne. Egyrészt azért, mert a válogatott történetében mélyebb nyomot hagytak, mindketten ott voltak a 2016-os Európa-bajnokságon, másfelől Huszti személyiségét gyanakvás övezi. Nem azt akarom mondani, hogy ne lett volna egyenes, de valahogy megközelíthetetlen volt.
Agyas. Talán ez a rá illő legtalálóbb jelző.
Akár karakánnak is mondhatjuk a döntését, amiért, ahogy lemondta a válogatottságot (azt kifogásolta, hogy a Videoton játékosai előnyt élveznek a nemzeti csapatban). Ne feledjük, átmenetileg Gera is így tett, még ha más okból is, de aztán visszatért. Huszti nem, csak azért sem. Ő tudja, miért nem. A pontos igazságot máig nem ismerjük, mert lényegében válogatás nélkül kizárta az életéből a teljes magyar sajtót, így csak közvetett információk jelentek meg róla. Aztán a pályafutása végén, hazatérve mégis a Vidit választotta, pedig a szíve talán inkább a Fradihoz húzta volna, legalábbis előtte hetekig a Népligetben készült.
Miután visszavonult, bejelentette, edzőnek készül. Ám e téren messze nem jellemezte az az aprólékos tudatosság, mint játékosként. Tapasztalat, végzettség és helyismeret híján elvállalta a magyar labdarúgásban, sőt úgy általában máig kissé bezárkózó, az idegeneket gyanakvással fogadó Debrecen csapatának irányítását 2021 februárjában. Csak a hírnevének köszönhette, hogy egészen októberig kitartott a bizalom. A renoméja nem szenvedte meg vészesen a látványos kudarcot, tavaly októberben ennél is nagyobb feladatot bíztak rá. Azt gondolhattuk, a Vidi megmentése rá szabott küldetés. Ám másodszor is látványosan megbukott. Nem éppen rokonszenves módon, a felelősséget a keretre, a játékosokra hárítva. Pedig azt az edzőképzés legelső óráján megtanulhatta, ha odafigyelt, hogy az eredményekért elsősorban, sőt csakis az edzőnek kell viselni a felelősséget.
Most kéjesen megtaposhatnánk, kerékbe törhetnénk, felnégyelhetnénk Huszti Szabolcsot. Nem tesszük. Szurkolunk neki és kitartásra biztatjuk. Mert ő vállalta a nehezebb utat. Jó barátja, Juhász Roland vagy éppen Hajnal Tamás példáját követve lehetne öltönyös, nyakkendős sportigazgató, ő azonban leült a kispadra. Azt kívánjuk, ne veszítse el a hitét, mert egyébként a képesség nyilván megvan benne ahhoz, hogy jó edzővé váljon.
Csak éppen ami játékosként erény is lehet, az edzőként egyértelműen hátrány. A zárkózottság és a hiúság. Nyitottság, be- és elfogadás. Ez a legfontosabb. Az edzői pályát ugyanúgy az alapoktól kell végigjárni, mint a játékoskarriert. Huszti Szabolcs a ritka kivételek közé akart tartozni, de megtapasztalta a népi bölcsességet, hogy magasról lehet igazán nagyot esni. Harmadszor aligha nyújtanak neki segítő kezet, önerőből kell visszakapaszkodnia.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!