Huszti Szabolcs kora legjobb magyar labdarúgója volt. Sőt, megkockáztatom, a harmadik évezred legjobb magyar futballistája, ha a még mindig a pályafutása elején járó Szoboszlai Dominiket vagy úgy általában a jelen aktív kedvenceit, Szoboszlain felül Willi Orbánt, Sallai Rolandot és Schäfer Andrást kihagyjuk eme versenyből.
Sajnos nem túl népes a vetélytársak köre. Mindenekelőtt Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs kívánkozik az elit társaságba, s még Illés Béla, Lipcsei Péter, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Juhász Roland, Szalai Ádám és Király Gábor. Illés és Lipcsei karrierjének java azonban még az ezredforduló előtti időszakra esett, ráadásul előbbi adós maradt érdemi nemzetközi szerepléssel (a válogatottban is), utóbbi pályafutását pedig megtörte a súlyos sérülése. Dárdai és Szalai inkább a mentalitásával emelkedett ki, Lisztesre úgy gondolunk vissza, ahhoz képest, amilyen ígéretesen tizenévesen bemutatkozott a Fradiban, nem futotta ki magát, hátvédet (Juhász) és kapust (Király) pedig ritkán illet meg a dicsőség, hogy a legjobbként tiszteljük, ahhoz tényleg örökre felejthetetlen teljesítmény szükségeltetik.
Marad tehát Huszti, Gera és Dzsudzsák. Hármójuk közül valószínűleg Gera volt a legjobb spíler, a legimprovizatívabb futballista, Dzsudzsákot áldotta meg a sors, a Teremtő a legjobb rúgótechnikával, ám Huszti rendelkezett leginkább azzal a képességgel, ami a modern futballban a legfontosabb. Sebesség és dinamika.
Különösen Erwin Koeman nem éppen dicső kapitányi korszakának idején tűnt ki, hogy a magyar válogatottból egyedül Huszti képes nemzetközi tempóban futballozni. Ha a pályafutásukat összevetjük, akkor is Huszti kívánkozik az élre. Gera ugyan eljutott a Premier League-be, de ott két igazán kiemelkedő idénye volt – az első, még 2004–05-ben a West Bromwich-csal, s a 2009–10-es, amikor Európa-liga-döntőt játszott a Fulhammel – utána a sérülései rendre visszavetették. Dzsudzsáknak volt esélye arra, hogy sztárklubhoz kerüljön, de inkább a biztosat, a több pénzt ígérő utat választotta (az vesse rá az első követ, aki nem így tenne). Persze Huszti sem vetette meg a pénzt (miért is tette volna), erről árulkodik a szentpétervári és kétszer is a kínai kaland, de előtte és közben a Bundesligában, a Hannoverrel öt parádés idényt futott.