Katarzis. Ez a szó jellemzi a legjobban azt az állapotot, amely a magyar női kézilabda-válogatottat érte a horvátok elleni sorsdöntő meccs lefújása után. A szövetségi kapitány, Golovin Vlagyimir így nyilatkozott az Origónak: – Ezen a világbajnokságon volt két meccs, ahol kétszer 15 percig borzalmasan játszottunk. Ezen ment el a svéd és a montenegrói meccs. Természetesen a legjobb nyolc közé szerettünk volna kerülni, sajnálom, hogy nem sikerült, ugyanakkor az olimpiai selejtező megszerzése miatt nagyon boldog vagyok. A mostani sikert is nagyon akartuk.
Az első 40 percben a nagy akarásnak tényleg nyögés lett a vége, de a csapat hatalmas küzdelemben és óriási szívvel harcolt. A meccs megmutatta, hogy ebben a csapatban van hit, van erő, és ennek volt köszönhető ez a győzelem. Azt kell majd kideríteni, hogy miért nem tudjuk ezeket az erőket kibányászni.
Stressz- és pánikhelyzetet nem tudunk jól kezelni. Erre ment rá a montenegrói meccs. A horvátokat elbizonytalanítottuk, védekezésben labdákat szereztünk, és ekkor hittük el, hogy nyerhetünk. Életem legnagyobb meccse volt, nincs vita. De ez a közösség, ez a csapat tényleg jó és jó velük dolgozni – mondta a kapitány.
Bíró Blanka, a magyar csapat kapusa: – Nehezen találom a szavakat. Csodálatos, amit csináltunk, hogy mínusz hat gólról visszajönni.
Csodálatos dolog volt azoknak is bizonyítani, akik már eltemettek bennünket, esetleg nem a legszebb szavakat használták ránk.
Nagyon jó kis csapatunk van. A védekezésváltás nagyon sokat segített. Ahogy a védekezésünk feljavult, egyből jobb lett a támadójátékunk is. Igazából fel sem fogjuk, hogy mi történt. A küzdés miatt ez a legértékesebb győzelem ezen a vb-n és az utóbbi években is.
Vámos Petra: – Az, hogy a csapat nem adta fel és az utolsó pillanatig küzdöttünk, elképesztő volt. A vb kezdete óta éreztem ezt az energiát, amely az utolsó negyedórában kijött. Fantasztikus csapatsiker ez. Az első félidőben is próbálkoztunk azzal a védekezéssel, ami a másodikban mindent megváltoztatott. Az utolsó negyedórában lezártuk a passzsávokat, üres kapus gólt is lőttünk, heteseket harcoltunk ki. Mínusz hatnál azt éreztem, hogy borzalmasan mérges vagyok magamra, mert nem ment úgy a játék, ahogy szerettem volna. Elképesztő volt nézni mindezt a padról. Nagybetűs csapattá léptünk elő, ez nem vitás.
Albek Anna: – Sok minden kavarog most bennem. Szerintem sokan feladták, lehet, hogy vannak olyanok is, akik kikapcsolták idő előtt a tévét otthon. Így jártak. Nem adtuk fel, mentünk előre, mint a gép, égett bennünk a tűz. Ez a csapat innentől kezdve bármire képes lehet. Akár az olimpiára is kijuthatunk. Ezt kell tovább csinálni, amit ezen a meccsen az utolsó negyedórában megtettünk.
Lukács Viktória: – Ez volt ennek a vb-nek és ennek az olimpiai ciklusnak a legfontosabb meccse. Tisztában voltunk a téttel. Elhittük, hogy meg tudjuk csinálni, és ez volt a lényeg. Ezen a meccsen el kellett pusztulnunk, hogy innen felemelkedünk. Úgy voltunk vele, ha ki is kapunk, emelt fővel jöhessünk le a pályáról. Fél órával ezelőtt az olimpia beláthatatlan távolságra volt tőlünk, most meg három lépésre vagyunk tőle. Hihetetlen ez az egész.
Schatzl Nadine:
Istenem, nem hiszem el. Nem tudom, mi történt, végigordítottam az egész meccset. Nem adtuk fel, az utolsó erőnket szedtük össze – nem tudom, hogy honnan. A végén a szerencse is mellénk állt, ezt ne tagadjuk el. Az, hogy mi így össze tudtunk fogni, ilyen erőt képviselni, az hihetetlen. Mert őszintén, ki gondolta volna ezt a 45. percben, amikor hat góllal vezetett Horvátország. Nem nyomasztott minket semmi, nem akarok az első 45 percről beszélni, mert ami most történt, az a lényeg, és ebbe kell nagyon erősen belekapaszkodnunk.
Klujber Katrin: – Igazi csapatmunka volt. A meccs első fele borzalmasan rosszul sikerült. Nagyon akartunk, mentünk előre, de a horvát kapus jól védett, nekünk semmi sem sikerült. Ilyen extra kemény védekezést nagyon régen nem láttam ettől a csapattól. Bíró Blanka elképesztőt védett. De a védekezés mellett az utolsó negyedóra támadójátéka is fantasztikus volt. Amikor lefújták a meccset, akkor csak ordítottunk, egymás nyakába borultunk, és most megyünk ünnepelni.
A világbajnoki tizedik helyezéssel eldőlt, hogy a magyar női kézilabda-válogatott a tavaszi olimpiai kvalifikációs tornán Japánnal, Kamerunnal és a most zajló vb-n párizsi kvótát nem szerző, legjobb helyezésű európai csapattal találkozik.
A magyar szövetség (MKSZ) tájékoztatása szerint az áprilisi selejtezős torna megrendezésére pályázni kellett, az MKSZ ezt megtette. A nemzetközi szövetség a jövő héten dönt a rendezőkről.
Borítókép: A csapat együtt ünnepelt (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)
