– Nehéz volt otthagyni Japánt?
– Velem volt a családom is, jól éreztük magunkat. Az elején kicsit nehéz volt a beilleszkedés, az időeltolódás, a klíma, az új csapat mind nehézséget jelentett, de idővel mindenhez hozzászoktam. Nem volt könnyű visszajönni, mert megszoktuk az ottani életünket, de mostanra túl vagyunk ezen.
– Váratlanul érte, hogy alig néhány hónap után újra csapatot kellett keresnie?
– Amikor aláírtam Japánba, tudtam, hogy féléves szerződésem lesz, akkor abban maradtunk, hogy majd a bajnokság végén meglátjuk a továbbiakat. Sajnos kevés játéklehetőséget kaptam. Nem így terveztem, de igazából idény közben érkeztem, csak kilenc mérkőzés volt hátra, miután leigazoltak, így nem maradt annyi meccs, amin megmutathattam volna magam. Szerintem másabb lett volna, ha az ottani szezon kezdetén én is együtt kezdem el a felkészülést a csapattal. Azért döntöttünk végül a váltás mellett, mert szerettem volna olyan együttesbe kerülni, ahol minél többet játszhatok.
– Ezt követően még eltelt négy hónap, mire aláírt Pakson. Egyedül készült vagy csatlakozott valamelyik csapathoz, hogy formában maradjon?
– Egyénileg, de volt egy erőnléti edzőm, akivel közösen tudtam edzeni. Úgy készültem heti szinten, úgy voltak az edzések is felépítve, mintha egy csapattal lennék, ennek is köszönhető, hogy egyből tudtam játszani a Paksban, fizikálisan nem éreztem lemaradást. Hosszú és nehéz időszak volt az a néhány hónap, de megérte elvégezni a munkát, mert most, a pályán érzem a gyümölcsét.
– Amióta tavaly nyáron eligazolt a Ferencvárostól, csupán két tétmérkőzést játszott Japánban. Hogyan élte meg a meccsek hiányát?
– Ez a része nagyon hiányzott. Ilyenkor az a nehéz, hogy miként sikerül visszaszokni a játékba, egy csapat edzéseibe, de egyénileg készülni mentálisan sem a legjobb. Számomra az volt a legfontosabb, hogy újra csapattal tudjak edzeni, hónapokig mérkőzés nélkül nem volt annyira édes a munka.
– Új csapatában, a bajnoki ezüstéremre hajtó, kupadöntős Paksban azonnal bemutatkozott, a kupaelődöntőben kezdhetett is. Hogy érzi magát Pakson?
– Jól, köszönöm. Mielőtt Paksra igazoltam, tudtam, hogy mire számíthatok, ismertem többeket is a csapatból. Úgy érzem, jó helyen vagyok ahhoz, hogy újra felépítsem magam és játékba tudjak lendülni, tudjak a csapatnak segíteni. Remélem, úgy alakul az év vége, hogy tudunk együtt ünnepelni.
– Légiósként, de a Ferencvárosnál is nemzetközi öltözőben dolgozhatott, a Paksnál viszont kizárólag magyarokat alkalmaznak. Milyen így dolgozni?
– Amikor megérkeztem, kicsit olyan érzésem volt, mint a Honvédban, mielőtt kiigazoltam volna külföldre. A Paksnál magyar nyelven zajlanak az edzések és az egyeztetések is, ez eleinte furcsa volt picit, hiszen az utóbbi tíz évben nem ehhez szoktam. A beilleszkedésemet ez is megkönnyítette.
– Miután távozott Japánból, a minél több játéklehetőséget tartotta a legfontosabbnak, hogy legyen esélye az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatottnál számításba jönni. Mivel csak áprilisban lett csapata, mennyire reális a visszatéréséről beszélni?
– A válogatottság továbbra is szerepel a terveimben, ám a jelenlegi helyzetben az volna a legfontosabb, hogy minél több mérkőzésen pályára tudjak lépni. Nem tettem le arról, hogy egyszer újra szerepeljek a nemzeti csapatban, majd meglátjuk, hogy mikor jön el az ideje.
– Érdekesen alakult a Magyar Kupa végjátéka, a fináléba ugyanis volt és jelenlegi csapata jutott be. Gyakran gondol a Ferencváros–Paks párosításra?
– Nyilván már gondolkoztam rajta, de előtte van még két fontos bajnoki mérkőzésünk, ami befolyásolhatja, hogy hol fogunk végezni a tabellán, szeretnénk megőrizni a második helyet. Persze eszembe jutott már, hogy két évvel ezelőtt még Ferencváros-mezben játszottam kupadöntőt a Paks ellen, most viszont fordítva lesz, de nincs bennem rossz érzés. Várom már azt a mérkőzést is.
Hirdetés: Ha kedvet kapott a fogadáshoz, keresse fel a Szerencsejáték Zrt. Tippmix Pro oldalát, ahol azonnal fogadhat, játszhat, nyerhet.
