Az előzményekhez egészen az 1992-es olimpiáig érdemes visszanyúlni. Barcelona után felbomlott a Csipes Ferenc, Gyulay Zsolt, Ábrahám Attila fémjelezte négyes, amely idehaza hosszú éveken át uralkodott, Szöulban Hódosi Sándorral arany-, Barcelonában pedig Fidel Zoltánnal ezüstérmes lett. A következő évek a kísérletezés jegyében teltek. Horváth Gábor, aki a kapocs a két nagy generáció között, 1993-ban bekerült a hajóba, Csipes viszont kimaradt belőle. Gyulay és Ábrahám jelentette az állandóságot három éven át, az atlantai olimpián végül egy teljesen új formáció indult. Csipes remek érzékkel meggyőzte az ifjú Horváthot, hogy együtt, kettesben próbálják meg kivívni az atlantai részvételt. Majd mert az ötszáz méter Bártfai Krisztián és Gyulay felségvize volt, ezren pedig bizonytalan kimenetelűnek ítélte a csatározást Rajna Andrással és Adrovicz Attilával, Csipes meggyőzte a rivális duót, egyesüljenek négyesben. A magyar kvartett második lett Atlantában, amit senki sem élt meg sikerként.
Ábrahám lemaradt az atlantai játékokról, Gyulay Bártfaival csak hatodik lett, Csipessel együtt mindhárman deklaráltan vissza is vonultak: az 1996-os olimpia után elkerülhetetlen volt a drasztikus generációváltás.
Több irányból egy hajóba
Mondhatnánk, csak az volt biztos, Horváth nélkül nincs ütőképes négyes, ám idő kellett hozz, mire ezt mindenki belátta. Atlantában tizennyolc évesen már ott volt Kammerer Zoltán is. Beugróként, Storcz Botond helyett. Az eperleves sztori – Storcz vívta ki az olimpiai indulás jogát ezer egyesben, de ételmérgezés miatt legyengült, ezért indult végül Kammerer – évekig rajta ragadt a későbbi háromszoros olimpiai bajnokon, mígnem a sors igazságot szolgáltatott, a két klasszis együtt ért fel a csúcsra Sydney-ben.
Addig persze sok víz folyt le a Dunán. 1997-ben Storcz végleg berobbant, a világbajnokságon győzött egyesben ötszáz és ezer méteren, valamint a négyessel, Kammererrel, Vereckeivel és Hegedűs Róberttel ötszázon.
Már alakult tehát a nyerő felállás, de kellett hozzá még két év, mire minden és mindenki a helyre került, Horváth akkoriban Bárfaival versenyzett K–2 500-on.
Az 1998-as szegedi világbajnokság többek között Vereckei Ákos fölényes sikerét hozta K–1 500-on, majd a vb-t követően képtelen történet borzolta a kedélyeket magyar sportéletben. Fábián László azzal álló elő élő tévéműsorban, hogy az általa felkészített Storcz, Bártfai, Szádovszky, Bauer összetételű négyes ármánykodás, nevén nevezve fogadási csalás miatt szorult a második helyre a németek mögött. Hasonló vádaskodásért ma fejek hullanának a porba, akkor azonban minden érintett képes volt túllépni az alaptalan gyanúsításon és sérelmeken.
Csapat-, egyben vetélytársak
Mi több, 1999-ben összeállt a Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth négyes és a milánói vb-n megtörte a németek sok éves egyeduralmát. Vereckei ötszáz egyesben továbbá megvédte a címét, Storcz ötszázon Horváthtal párosban pedig második lett (az ezer egyest ekkor már elengedte).
Úgy tűnt, le vannak osztva a lapok. Ám a sydney-i olimpia évében K–2 500-on az első válogatót meglepetésre Kammerer nyerte Ádám Attilával Storcz és Horváth előtt, ami után a színfalak mögött folytatódott a versengés, s a második erőpróbán Kammerer már Storcz-cal indult… „Kamera” soha nem tévesztette szem elől a saját érdekét, de a társak idővel ezzel együtt megtanulták tisztelni és szeretni őt. Noha Horváthnak megvolt a véleménye a történtekről, mégsem rúgott fel mindent, tudta, a négyest muszáj együtt tartani. Igaza lett, magyar kvartett nagy fölénnyel győzött az olimpián, ezen felül kettesben nyert Kammerer és Storcz is. Egyedül Vereckei nem lehetett maradéktalanul elégedett, mert torony magas esélyesként a viharos szélben a sorozatos halasztás miatt kimerülve csupán ötödik lett (amit egy kizárás miatt végül negyedik helyre változtattak).
Csipes, Gyulay és Ábrahám örökösei
Hogy mitől volt jó ez a négyes? Először is, mind a négyen egyesben is világklasszis teljesítményre voltak képesek, Storcz Botond és Vereckei szólóban is nyert világbajnokságot. Kammerer Zoltán kora legjobb vezérevezőse, Csipes Ferenc méltó utódja volt, ugyanazzal a szemre is gyönyörködtető technikával és ritmusérzékkel. Horváth Gábor pedig, mondhatni, arra született, hogy a kajak négyesben tolóember legyen. Sudár termet, hosszú karok, kiemelkedő gyorsaság – mindez elengedhetetlen ahhoz – pláne a régi típusú, hátul szélesedő hajókban –, hogy valaki a negyedik lyukban hatékonyan lapátoljon.
S ehhez jött még a gyerekkorban beléjük ivódott motiváció, megismételni, netán felül is múlni a nagy elődök sikereit. Kammerer, Storcz, Vereckei és Horváth, nem is tagadják, Csipes, Gyulay és Ábrahám bűvkörében, farvizén nőtt fel; nem csak csodálták az elődöket, még versenyeztek is velük együtt.
Újra együtt, címvédés Athénben
A sydney-i siker mindenkire másként hatott. Kammerer és Storcz kiengedett, Horváth tartotta a szintet és a teret nyerő sprinttávon is próbára tette magát, Vereckei pedig hajszolta az újabb győzelmeket. Talán kissé elhamarkodottan már 2001-ben kiszállt a négyesből, inkább egyesben próbálkozott ezren is, ám végül negyedik lett, míg a négyes nélküle második.
A következő években Storcz visszaesett, ezért is változott újra és újra a felállás, de egyik sem volt az igazi. A 2003-as világbajnokságról hazafelé tartva Horváth Gábor vetette fel, hogy újra össze kellene hozni a 2000-es egységet. Így is történt és a magyar hajó napra pontosan húsz éve megvédte címét Athénban.
A négy klasszis rögtön a következő évben csúnyán megégett, még a döntőről is lemaradt a 2005-ös zágrábi vb-n, ami után mindenki ismét a saját útját járta. Kammerer lecsapott Kucsera Gáborra és nyert vele világbajnokságot, Vereckei és Horváth pedig meglepetésre Gyökös Lajossal és Kökény Rolanddal győzött a 2006-os szegedi vb-n. Az olimpia évében Storcz ismét összekapta magát, a Storcz, Kökény, Vereckei, Horváth összetételű négyes a hazai válogatót azonban néhány centivel elbukta. Kammerer és Kucsera esélyesként eltaktikázta az ezer párost, s ezzel ennek a generációnak is leáldozott a csillaga, igaz, Kamera, ugyancsak a négyessel, Tóth Dáviddal, Kulifai Tamással és Pauman Dániellel Londonban újra érmet szerzett, egy ezüstöt.
Négy különböző egyéniség
A négy klasszis éveken át nem különösebben kereste egymás társaságát. Kammerer csak azután mondta ki végleg a búcsút, hogy lemaradt a tokiói olimpiáról, s immár a második ciklusát kezdi meg Göd polgármestereként. Talán nem véletlenül, mindig is vonzotta a reflektorfényt. Storcz Botond alighogy végleg letette a lapátot, 2008-ban kissé váratlanul máris szövetségi kapitánnyá avanzsált (2016-ban váltotta őt a poszton Hüttner Csaba). Abban a szerepkörben is, ha tehette, kerülte a szereplést, azóta pedig alig hallani róla. A széles körben népszerű, mindenki kedvence típus Horváth Gábor átvette a Honvéd kajak-kenu szakosztályának irányítását, ám ennél többre nem különösebben vágyik a sportágban. A kissé magányos farkas Vereckei Ákos edző lett, dolgozott Kínában, Vietnámban, majd Szerbiában is, itthon kissé érthetetlenül még nem osztottak neki lapot.
Az évek múlásával a négy bajnok azt is felismerte, egymásnak is köszönhetik, amit elértek. Immár érdek nélkül kezdtek összejárni, s a nagy győzelmek évfordulóit minden évben megünneplik. Így volt ez kedden is, az athéni győzelem huszadik évfordulóján is. Vereckei Ákos meglepetéssel is szolgált.
– Augusztus huszonhatodikán van a születésnapom. 2004-ben ez történetesen a négyes döntőjét megelőző napra esett. Kivittem magammal egy palack merlot-t Athénba, amit apósom a saját szőlőjéből készített, este azzal koccintottunk. Nem fogadtam el ajándékot, csupán ezt kértem a srácoktól, másnap nyerjük meg az olimpiát. Így lett. Húsz év után most ugyanabból a szőlőből vittem friss mustot a fiúknak, mással is koccintottunk persze, de ennek örültek a legjobban. Előjöttek a régi emlékek, mi már tényleg megtehetjük, hogy csak a szépre emlékezzünk – beszélt az est fénypontjáról Vereckei.
Húsz év… Nagy egyéniségek továbbra is akadnak a magyar kajak-kenuban, de olyan négyes azóta sem verbuválódott, mint amilyet Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Vereckei Ákos és Horváth Gábor alkotott.
