Korábban 400 méteres síkfutásban negyedik lett Luterán Petra a paralimpián, távolugrásban pedig érmes reményekkel állhatott rajthoz, hiszen ebben a számban idén világbajnoki harmadik volt. Jól kezdte a paralimpiai döntőt is, elsőre 5,63 métert ugrott, ezzel az első sorozat után a második helyen. Harmadjára egyéni csúcsot ért el 5,81 méterrel, amivel a verseny felénél továbbra is a második helyen állt. Luterán az utolsó ugrásával megkoronázta addigi teljesítményét, 5,85-tel újabb egyéni rekordot döntött, így szerezte meg élete első paralimpiai érmét a tornacsúccsal (6,05) győztes ecuadori Kiara Rodriguez mögött végezve.
Luterán Petra két évvel ezelőtt egy közlekedési balesetben veszítette el a bal alkarját, így még viszonylag rövid a parasportolói múltja. Korábban azonban komoly szinten atletizált, 2014-ben magasugrásban negyedik volt a nankingi ifjúsági olimpián, később azonban abbahagyta a versenyzést, a balesete idején már nem sportolt. Férjével az Egyesült Államokban él, a Kemma.hu tavalyi cikke szerint főállású könyvelőként dolgozik, de a paralimpia felkészülést tavasz óta Magyarországon végezte edző-édesapja, Luterán László irányításával.
Az ő, mármint az apa ötlete volt, hogy Petra próbálkozzon meg a parasporttal, ami azonnal erőt adott neki a balesete után. – Már a kórházban eldőlt, hogy parasportoló leszek – árulta el. – Ahogy a műtéti folyamatok zajlottak, látszott, hogy ennek az egésznek az lesz a vége, hogy elvesztem a bal alkaromat. Ez nagy trauma volt. Először apa mondta, hogy újra versenyezhetnék parasportolóként.
Két éve még kórházban volt és műtéteken esett át, a feje tetejére állt az addigi élete, most pedig Párizsban ezüstérmes lett a paralimpián. Tipikusan az a történet Luterán Petráé, amiben nemcsak a végeredmény, hanem a megtett út is lenyűgöző. Luterán szerezte a magyar küldöttség kilencedik érmét Párizsban, három-három arany és bronz után a harmadik ezüstöt.
