Az építőiparban keresi a kenyerét Tokió peches magyar olimpikonja

Csodában bízik az, aki arra számít, hogy Szűcs Valdó valaha is lesz még 110 méteres gátfutó és a magyar válogatott büszke tagja. A dolgokat leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy sokáig a gyors lábaiból és persze a technikás gátvételeiből élt, mostantól viszont az minősíti, hogy az építőipar újdonsült „szakijaként” mennyire biztos kézzel végzi el a rá bízott feladatokat. A sportolásból csak a gyúrás maradt meg neki, arra viszont nagy súlyt fektet.

Szűcs Valdó Tokióban Forrás: SzPress Hírszolgálat

Három évvel ezelőtt, a tokiói olimpián egy mélyebb levegővételnyi nyolc századmásodpercen múlt, hogy az akkor 26 esztendős Szűcs Valdó a 110 méteres gátfutás elődöntőjéből nem jutott be a döntőbe, ahol aztán két jamaikai és egy amerikai osztozott az érmeken. Ezt a teljesítményt minősítve a zalaegerszegi sportolót a hazai szövetség jobb választás híján az Év atlétájaként köszöntötte. Korábban ilyen megtiszteltetéshez kivétel nélkül világversenyeken megszerzett érmes vagy dobogót megközelítő teljesítményre volt szükség, ahogy idén is, amikor a cím megkérdőjelezhetetlen várományosa Halász Bence, a párizsi olimpia kalapácsvetőversenyének ezüstérmese.

Szűcs Valdónak nem okoz gondot a kemény munka (Fotó: SzPress Sporthírszolgálat)

– Bárki bármit is mond, én a tokiói olimpiát sikerként és életem ajándékaként éltem meg, ezért is engedtem el a fülem mellett a lekicsinylő megjegyzéseket. Nem értem el olyan magasságokba, mint a világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki második helyezett Baji Balázs, de azért a balszerencsés 13. helyért is keményen meg kellett dolgozni, ahogy a négy szabadtéri és a két fedettpályás országos bajnoki címemet sem ajándékba kaptam. Lehet, hogy az évek során rossz döntéseket is hoztam, sok mindent másképpen is csinálhattam volna, de arról igazán nem tehetek, hogy nem a szerencse fiának születtem. Egy hosszú repülőút után olyan fülgyulladást kaptam, ami az egyensúlyérzékemet is kikészítette. Két év is eltelt, amig ebből a kórságból kigyógyultam, de a még nagyobb bajok csak ezután következtek – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Szűcs Valdó, akiből Zalaegerszegen Kámán Ferenc csinált válogatott sportolót.

Angliai tanulmányai alatt vette át Valdó felkészítését James Hillier, egy atlétából lett brit edzőhíresség, aki jó hatással volt a magyar válogatott sportolóra, de csak addig, amíg egy jó álláslehetőségre lecsapva Indiába nem költözött. Ettől kezdve Szűcsnek önállósulnia kellett és elfogadnia azt, hogy Hillier már csak távedzőként áll a rendelkezésére. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a futásairól és a gátvételeiről készíttetett videókat rendre a mobiltelefonjáról kellett a világ másik végébe elküldenie, és ha az időeltolódás nem állított akadályt, az elemzés és az értékelés akár egy óra leforgása alatt meg is történt. Ez így volt akkor is, amikor Valdó az angliai Bath városát elhagyva Amerikába költözött, amiben a sporttal kapcsolatos álmain kívül egy társkereső oldal is közrejátszott… 

Amerikai álom, amerikai csalódás  

– Az interneten ismerkedve szerettem bele egy amerikai hölgybe, érte mentem át a tengerentúlra, igaz tehát erre a történetre is az a mondás, hogy keresd a nőt – folytatta Szűcs Valdó, akiről a New Yorktól hatvan kilométerre fekvő, alig hétezer lakosú Pleasantville kisvárosban egy hónap múlva már mindenki tudta, hogy olimpiát megjárt atléta és magyarságára büszke válogatott sportoló. – A vonzódásból házasság lett, amiben Amber és én is boldogságban éltünk, és ez az idilli állapot sokáig nem is változott. Ma is hálás vagyok a feleségemnek, hogy mögöttem állt, bíztatott, és ha kellett, időt is mért nekem a pályán, sőt, még az operatőröm is volt, ha videókat kellett küldeni Indiába. 

Volt úgy, hogy a sorozatban háromszor is világbajnokságot nyert Grant Holloway (a párizsi olimpiai bajnok – a szerk.) edzéseibe is bekapcsolódhattam, de ebből nem sokáig profitálhattam, mert kiújult a sérülésem, emiatt a eugene-i világbajnokságról és a müncheni Európa-bajnokságról is lemaradtam, még nagyobb fájdalmamra a budapesti vb-ről is, amiről azt gondoltam, hogy életem versenye lesz.

Egy vagyont költött magára 

– A híresztelésekkel szemben minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy a sok fájdalmat és csalódást okozó combközelítő izomsérülésemtől megszabaduljak. Jártam lézerterápiás és akupunktúrás kezelésre, gyógytornászhoz és a fizioterápia elismert szakemberéhez, de még szájsebészhez is. Bele kellett mennem abba, hogy két gyanús fogamat is kihúzzák, mert hogy azok is lehettek a gyulladás okozói. Megtudtam, hogy a gátvételeknél az úgynevezett áthúzó lábam izomzatának a mélyén egy 4×3 centiméteres hegesedés alakult ki, ami örök életemre ott is marad, és akadályozója lesz a versenyzői felkészülésemnek. 

Három év alatt több mint egymilliót költöttem a kezelésekre, nem jutottam előbbre, inkább csak arra, hogy felesleges a visszatérés gondolatával foglalkoznom. Nehezem emésztem, hogy huszonkilenc évesen az atlétika nyugdíjasa lettem. Kevés motiváció maradt bennem, ami már csak arra jó, hogy hetente ötször elmenjek a konditerembe, ahol nagyokat gyúrok, legalább ennek a látszata is megvan. 

Debrecenben és a szövetségben is már lemondtak róla 

Amikor hazatért Amerikából, ahová több ok miatt már nem is vágyik vissza, az atlétika debreceni bázisa fogadta be. Nem titkoltan abban a reményben, hogy az Eb-ezüstérmes 100 méteres gátfutó Kozák Luca mellett lesz egy 110 gáton szereplő erősségük is. Ma mindkét fél úgy gondolja, hogy a nagy terv dugába dőlt, ezért Szűcs már nem is a versenyzőjük. A teljesítés nélkül maradt ígéretek miatt a szövetség is levette a kezét az egykor favoritként emlegetett atlétáról, aki ezért is kényszerült első hallásra merész pályamódosításra. 

– Beálltam a családi vállalkozásunkba, gyorsan asszimilálódtam, így már komoly építkezési projektekben is részt veszek. Kemény a munka, de nekem a terhelés soha nem okozott gondot, feltéve, hogy nem voltam sérült vagy nem lábadoztam. Önálló munkákat is tervezek, vannak jónak tűnő ötleteim. Végleg nem kötnék ki itt, mert hajlok arra, hogy megpróbálok bekerülni a sportdiplomáciával foglalkozók körébe. Sok mindent megtanultam az angliai éveim alatt, de maga az élet is a tanítómesterem volt – mondta befejezésül Szűcs Valdó.