Az építőiparban keresi a kenyerét Tokió peches magyar olimpikonja

Csodában bízik az, aki arra számít, hogy Szűcs Valdó valaha is lesz még 110 méteres gátfutó és a magyar válogatott büszke tagja. A dolgokat leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy sokáig a gyors lábaiból és persze a technikás gátvételeiből élt, mostantól viszont az minősíti, hogy az építőipar újdonsült „szakijaként” mennyire biztos kézzel végzi el a rá bízott feladatokat. A sportolásból csak a gyúrás maradt meg neki, arra viszont nagy súlyt fektet.

Szűcs Valdó Tokióban Forrás: SzPress Hírszolgálat

Amerikai álom, amerikai csalódás  

– Az interneten ismerkedve szerettem bele egy amerikai hölgybe, érte mentem át a tengerentúlra, igaz tehát erre a történetre is az a mondás, hogy keresd a nőt – folytatta Szűcs Valdó, akiről a New Yorktól hatvan kilométerre fekvő, alig hétezer lakosú Pleasantville kisvárosban egy hónap múlva már mindenki tudta, hogy olimpiát megjárt atléta és magyarságára büszke válogatott sportoló. – A vonzódásból házasság lett, amiben Amber és én is boldogságban éltünk, és ez az idilli állapot sokáig nem is változott. Ma is hálás vagyok a feleségemnek, hogy mögöttem állt, bíztatott, és ha kellett, időt is mért nekem a pályán, sőt, még az operatőröm is volt, ha videókat kellett küldeni Indiába. 

Volt úgy, hogy a sorozatban háromszor is világbajnokságot nyert Grant Holloway (a párizsi olimpiai bajnok – a szerk.) edzéseibe is bekapcsolódhattam, de ebből nem sokáig profitálhattam, mert kiújult a sérülésem, emiatt a eugene-i világbajnokságról és a müncheni Európa-bajnokságról is lemaradtam, még nagyobb fájdalmamra a budapesti vb-ről is, amiről azt gondoltam, hogy életem versenye lesz.

Egy vagyont költött magára 

– A híresztelésekkel szemben minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy a sok fájdalmat és csalódást okozó combközelítő izomsérülésemtől megszabaduljak. Jártam lézerterápiás és akupunktúrás kezelésre, gyógytornászhoz és a fizioterápia elismert szakemberéhez, de még szájsebészhez is. Bele kellett mennem abba, hogy két gyanús fogamat is kihúzzák, mert hogy azok is lehettek a gyulladás okozói. Megtudtam, hogy a gátvételeknél az úgynevezett áthúzó lábam izomzatának a mélyén egy 4×3 centiméteres hegesedés alakult ki, ami örök életemre ott is marad, és akadályozója lesz a versenyzői felkészülésemnek. 

Három év alatt több mint egymilliót költöttem a kezelésekre, nem jutottam előbbre, inkább csak arra, hogy felesleges a visszatérés gondolatával foglalkoznom. Nehezem emésztem, hogy huszonkilenc évesen az atlétika nyugdíjasa lettem. Kevés motiváció maradt bennem, ami már csak arra jó, hogy hetente ötször elmenjek a konditerembe, ahol nagyokat gyúrok, legalább ennek a látszata is megvan. 

Debrecenben és a szövetségben is már lemondtak róla 

Amikor hazatért Amerikából, ahová több ok miatt már nem is vágyik vissza, az atlétika debreceni bázisa fogadta be. Nem titkoltan abban a reményben, hogy az Eb-ezüstérmes 100 méteres gátfutó Kozák Luca mellett lesz egy 110 gáton szereplő erősségük is. Ma mindkét fél úgy gondolja, hogy a nagy terv dugába dőlt, ezért Szűcs már nem is a versenyzőjük. A teljesítés nélkül maradt ígéretek miatt a szövetség is levette a kezét az egykor favoritként emlegetett atlétáról, aki ezért is kényszerült első hallásra merész pályamódosításra. 

– Beálltam a családi vállalkozásunkba, gyorsan asszimilálódtam, így már komoly építkezési projektekben is részt veszek. Kemény a munka, de nekem a terhelés soha nem okozott gondot, feltéve, hogy nem voltam sérült vagy nem lábadoztam. Önálló munkákat is tervezek, vannak jónak tűnő ötleteim. Végleg nem kötnék ki itt, mert hajlok arra, hogy megpróbálok bekerülni a sportdiplomáciával foglalkozók körébe. Sok mindent megtanultam az angliai éveim alatt, de maga az élet is a tanítómesterem volt – mondta befejezésül Szűcs Valdó.