Kovács István olimpiai, világ- és Európa-bajnok korábbi bokszolót választotta meg elnöknek a Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) a szombati tisztújító közgyűlésén. A posztra eredetileg a korábbi elnökségi tag Kassai Lászlót is jelölte a jelölőbizottság, de ő nem kapta meg a közgyűléstől a jelölő listára való felkerüléshez szükséges szavazati többséget – 39-en támogatták, de 51 kellett volna. A korábbi olimpiai, világ-, és Európa-bajnok, profi világbajnok – 12 nem és négy tartózkodás mellett – 84 támogató voksot kapott a jelölő listára kerüléshez, és mivel az alapszabály szerint, ha csak egy jelölt van a listán az elnöki posztra, akkor őt megválasztottnak kell tekinteni, így a korábbi olimpiai bajnokról külön már nem kellett szavazni, 2029-ig ő lett a MÖSZ elnöke.

Noha különösebb vita nem volt a közgyűlésen, ám volt egy javaslat, ami több embernél kiverte a biztosítékot. A teremben hemzsegtek a magyar boksz élő legendái, hiszen a száz egyesületi képviselő mellett ott volt a két olimpiai bajnok, Kokó és Gedó György, a profi és amatőr világbajnok Erdei „Madár” Zsolt, Csötönyi Sándor és Kurtucz Csaba korábbi elnök, Szántó Imre mesteredző, Bedák Zsolt amatőr vb-ezüstérmes, Váradi János és Alvics Gyula Európa-bajnoki érmesek, Kótai Mihály profi világbajnok. És szinte valamennyiüknek leesett az álla, amikor Nagy Zsigmond, a levezető elnök szót adott rögtön az elején az egyik küldöttnek.

Papp László – aki a háromszoros olimpiai bajnok, mindenki Papp Lacijának a fia –, a hajdúszoboszlói Papp László Akadémia tiszteletbeli elnöke ugyanis benyújtott egy alapszabály-módosító javaslatot, amelynek lényege az volt, hogy az elnöki tisztséget csak fizetség nélkül, társadalmi elnökként lehessen betölteni. A teremben lévők ekkor összenéztek, ugyanis hirtelen mindenkinek eszébe jutott, hogy amíg Kassai László fizetés nélkül vállalta volna a pozíciót – mintegy társadalmi elnökként –, addig Kovács Kokó István nyíltan vállalta, főállású elnökként fizetésért végezné a munkáját. Mielőtt azonban bárki hozzászólhatott volna a javaslathoz vagy akár szavazhatott volna, a levezető elnök egyszerűen lesöpörte a javaslatát, mondván, a javaslattevő nem tudta kellőképpen megindokolta, hogy miért is kellene ezzel a kérdéssel a közgyűlésnek foglalkoznia.