A dunaszerdahelyi labdarúgó-egyesületnek a megalakulása óta kalandos sorsa volt. Különböző országok különböző bajnokságaiban szerepeltek már, a határok változásaitól függően. Az 1980-as, 90-es években többször került a nemzetközi kupákba a csapat, ezeket a sikereket az elmúlt években újra meg tudták ismételni a csallóközi focisták. Mára a DAC Szlovákia egyik legpatinásabb sportegyesületévé vált, és mindenképpen a legtöbb nézőt vonzó labdarúgócsapat.
Jobban megismerni egymást
Dunaszerdahelyen óriási érdeklődés kíséretében már be is mutatták a 120 éves DAC-ról készült dokumentumfilmet december első napjaiban, amely a jövő héttől már Magyarországon is látható lesz. – Számomra fontos volt, hogy a premier előtti vetítés Dunaszerdahelyen legyen, és a visszajelzésekből úgy éreztem, hogy a film tetszett az embereknek – kezdte mondandóját el a 94 perces dokumentumfilm rendezője, Tősér Ádám, majd hozzátette, hogy úgy érzi, sikerült reális képet festeniük a klubról és az ott élő emberekről. A labdarúgó-egyesületek minden országban a társadalmi és gyakran a politikai identitások kifejeződései is, melyek tükrözik a helyi kultúrákat, értékeket és nézeteket. A DAC-nál ez a háttér egyértelműen a felvidéki magyar kisebbség összetartásának kifejezése, az egyesületre sokan a megmaradás egyik zálogaként tekintenek. A DAC mérkőzései olyan közösségi élmények, melyek összekovácsolják a csallóközi embert a Garam mentivel és a bodrogközivel. Minden mérkőzésre százával érkeznek az anyaországi és erdélyi szurkolók, akiknek otthon megvan a saját egyesületük, de Dunaszerdahelyen, klubhovatartozástól függetlenül a fradista, az újpesti, a diósgyőri is DAC-szurkoló lesz.
– A cél az volt, hogy jobban megismerjük egymást, és itt több dologra is gondolok. Olyan emberekkel is meg akartuk ismertetni ezt az életérzést, akiknek nincs semmilyen kapcsolatuk a labdarúgással vagy az azt övező rajongással. Másrészt szerettük volna, ha az itthon és a határon túl élő magyarok is jobban megismerik egymást, csakúgy, mint a Szlovákiában élő nemzetiségek is – mondta el a film rendezője, aki elárulta, hogy a DAC-szurkolók összetétele jóval vegyesebb más klubcsapatok drukkereinél. – Férfiak, nők, kicsik és idősek egyaránt kimennek szurkolni a lelátókra. Ezeket a pillanatokat is a lehető leghitelesebben próbáltuk megörökíteni a filmben – mondta el Tősér Ádám.
– Egy dokumentumfilmnél mindig fontos, hogy jó viszonyba kerüljünk a riportalanyokkal, és ez nem történik egyik pillanatról a másikra. Nagyon kedvesen fogadták az ötletünket, miszerint filmet akarunk készíteni róluk, és nagyon hamar elnyertük a riportalanyaink bizalmát – mondta el a rendező.
Marco Rossi is feltűnik
A dokumentumfilm a Dunaszerdahelyi Atlétikai Club (DAC) – ma DAC 1904 FC – futballsikereit és közösségformáló szerepét mutatja be a felvidéki magyar közösség életében, aminek hiteles ábrázolása nem volt egyszerű feladat.
– Előzetesen volt egy elképzelt íve a történetnek, amit el akartam mesélni, és szerencsére úgy tudtuk leforgatni, ahogy szerettük volna – mondta el Tősér Ádám, aki hozzátette, hogy a forgatás több mint nyolc hónapig tartott, és az egyes felvételi napok közben a vágószobában is sokat dolgoztak a nyersanyagokon.
– Sok dolog nehéz volt a forgatás alatt, de talán a legnehezebbek a lelátókon, a meccsek alatti forgatások voltak. Hogy a lehető legészrevétlenebbek maradjunk, de mégis jó minőségben tudjuk rögzíteni a történéseket, hogy a nézők elfogadjanak minket a mérkőzések alatt, és ugyanúgy el tudják engedni magunkat, mintha nem forogna a kamera. Ez telt talán a legtöbb időbe, és nagyon hálásak vagyunk, hogy beengedtek minket maguk közé – mondta el a film rendezője, s később kiemelte, hogy nem is lehetett volna instruálni a szurkolókat, hogy miképp buzdítsák a csapatukat. A DAC egyik szurkolói csoportja a Vidéki Urak elnevezéssel hivatkozik magára, amivel arra utalnak, hogy a kulturált szurkolói magatartás náluk alapszabály a lelátón.
De vajon mennyire volt nehéz megszólaltatni azokat a felvidéki magyarokat, akiknek a mindennapjai tele vannak kihívásokkal, de a DAC közösségétől erőt kaphatnak, az az összetartozás érzését nyújtja számukra? – A futballisták és a labdarúgásban dolgozók már megszokták a kamerákat – árulta el a rendező, aki szerint a magyar válogatott szövetségi kapitánya, a filmben szereplő Marco Rossi profi interjúalany volt, aki a rá oly jellemző módon nem félt kimondani azt, amit gondolt. Voltak, akik lassabban oldódtak fel, de végül mindenkinek sikerült.
– Nem tudtam volna olyan filmet csinálni, amiről az átlagnál ne lenne nagyobb ismeretem – válaszolta Tősér a futballszeretetét firtató kérdésünkre, s azt is elárulta, hogy a stábtagok között is voltak Újpest- és Ferencváros-szurkolók. A filmhez a DAC saját archívumából szereztek be felvételeket, és két kiváló helyi hobbifotós képei is színesítették az alkotást. – Németh Sándor és Örzsik Ödön számos fényképe feltűnik a filmben, ők mindketten évtizedeken keresztül fényképezték a DAC mérkőzéseit – tette hozzá Tősér Ádám.
– Csoda dolgok történnek meg, ha összefogunk – a film egyik egyik szereplője ekképp fogalmazta meg a DAC legfontosabb üzenetét, de vajon mi a dokumentumfilm legfontosabb sugallata a rendező szerint? – Ezt nem én szeretném kiemelni, majd a film megadja erre a választ – válaszolta sejtelmesen Tősér Ádám. A filmet az Uránia Film forgalmazza, a magyarországi bemutatója december 12-én lesz.
