Budapest egyik legszebb és legimpozánsabb mozija már többször volt filmfesztiválok, díszbemutatók és más rangos filmszakmai események helyszíne. Hétfő este hétkor Szlovákia egyik legpatinásabb sportegyesületéről, a 120 éves DAC-ról készült dokumentumfilmet mutatták be az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A picit esős idő nem riasztotta el a meghívott vendégeket, hogy a film kezdete előtt bő háromnegyed órával elkezdjenek gyülekezni, többen kedvesen üdvözölték egymást, s a rendező, Tősér Ádám is figyelt arra, hogy mindenkit személyesen is üdvözölni tudjon.
– Számomra fontos volt, hogy a premier előtti vetítés Dunaszerdahelyen legyen, és a visszajelzésekből úgy éreztem, hogy a film tetszett az embereknek – árulta el a Magyar Nemzetnek adott korábbi interjújában a 94 perces dokumentumfilm rendezője, Tősér Ádám, majd hozzátette, hogy úgy érzi, sikerült reális képet festeniük a klubról és az ott élő emberekről.
Nagy sztárok a nézőtéren
A dunaszerdahelyi labdarúgó-egyesületnek a megalakulása óta kalandos sorsa volt. Különböző országok különböző bajnokságaiban szerepeltek már, a határok változásaitól függően. Az 1980-as, 90-es években többször került a nemzetközi kupákba a csapat, ezeket a sikereket az elmúlt években újra meg tudták ismételni a csallóközi focisták. Mára a DAC Szlovákia egyik legpatinásabb sportegyesületévé vált, és mindenképpen a legtöbb nézőt vonzó labdarúgócsapat.
A filmvetítés kezdete előtt bő félórával a magyar vízilabdázás legendás alakja, a férfipólósokkal 2000 és 2008 között három olimpiai bajnokságot nyert Kemény Dénes is megérkezett. Nemsokkal később a Ferencváros két korábbi klasszis labdarúgóját, Lisztes Krisztiánt és Telek Andrást lehetett felfedezni a tömegben. Előbbi kedélyesen beszélgetett a vendégekkel, és az eszmecserék alatt néhány korábbi emlék, többek között a Newcastle elleni 3-2-es Fradi-győzelmet hozó mérkőzés is felidéződött.
A meghívottak között felfedeztük a DAC tulajdonosát, Világi Oszkárt, aki már látta a filmet a dunaszerdahelyi premieren, de mi így is kíváncsiak voltunk a véleményére.
– Picit aggódom a bemutató miatt, mert most egy más közegnek lesz levetítve Ádám filmje. Dunaszerdahelyen azok látták először az alkotást, akik valamilyen formában már fertőződtek a DAC által kiváltott szurkolói érzelmekkel. Kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek a reakciók – árulta el a dunaszerdahelyi csapat tulajdonosa, aki felidézett pár ifjúkori emléket.
– DAC-szurkolóként nőttem fel, és azt gondoltam, hogy ez a film csak az én generációmnak szól, akik a 80-as években élték át a bajnoki meccseket és a nemzetközi kupacsatákat.
Ez nem így van. Egy kisváros és a labdarúgás találkozásának és az ebből kialakult közösségek történetei rajzolódnak ki a vásznon. Az emberek úgy mesélik el ezeket a sztorikat, hogy mindenkinek van egy kis DAC a lelkében, és ezekből a mozaikokból építik fel a saját képüket a klubról
– tette hozzá Világi Oszkár, aki hangsúlyozta, hogy a közösség és a futball egymást erősítette évtizedeken át Dunaszerdahelyen, s immár nem is tudnának elszakadni egymástól. – A rendező Tősér Ádám visszalépett és távolságtartó volt, picit távolabbi perspektívából figyelte a történeteket, s ez komplexebbé tette számomra az alkotást. Hideg fejjel rakta össze a filmet, amiben az én generációm tagjai szólalnak meg, mindegyikőjüket ismerem, s így én is másképp viszonyulok a DAC-filmhez.
Világi Oszkár szerint sokat tanultak az elmúlt évtizedben, és ennek az eredménye, hogy egy remek csapatot tudtak kialakítani Dunaszerdahelyen.
– Nem aggódok azon, hogy mi fog bekövetkezni, vagy mi nem. A munkát tovább kell folytatni, és majd jönnek az eredmények. A futball azért gyönyörű játék, mert valahol kiismerhetetlen. Hiába tudja valaki a nagy könyvet, minden történet más és más, s ki kell várni, amíg megíródik a végéig. Én ezt várom – utalt a jövő évi tervekre a DAC tulajdonosa, majd többekkel egyetemben befáradt a vetítőterembe. A rendezővel, Tősér Ádámmal készített beszélgetésünket itt olvashatja. A filmet az Uránia Film forgalmazza, a magyarországi bemutatója december 12-én lesz.
