LABDARÚGÁS
Vitathatatlan, hogy a magyar labdarúgás legeredményesebb csatára Puskás Ferenc volt. Ő 85 mérkőzésen 84-szer talált az ellenfelek kapujába, ez az egész világon megsüvegelendő teljesítmény. Háromszor ért el mesterhármast, az Albánia ellen 12-0-ra megnyert meccsen négy gólt szerzett, és bármilyen hihetetlen is, ezzel nem férne dobogóra sem azok közül, akik egy adott mérkőzésen a legeredményesebbek voltak. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)
Ebben a kategóriában Schlosser Imre, a legendás karikalábú Slózi alkotott maradandót a magyar válogatott 32. hivatalos meccsén 1911. október 29-én Svájc ellen. Ez volt az utolsó alkalom, amikor a Millenáris adott otthont a nemzeti csapat mérkőzésének, és az érdeklődésről a Nemzeti Sport így írt: „Tizennégyezer fizető néző volt a svájciak elleni mérkőzésen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 3000 ember a betört kapun keresztül ellenőrzés nélkül jött be, tehát a fele ingyen, s ha számításba vesszük, hogy körülbelül ezer embernek van a Millenárisra állandó jegye, azonkívül pedig alkalmi ingyenjegyek is voltak kiadva, bízvást megállapíthatjuk, hogy 18 000 ember volt kint a mérkőzésen.”
Hat gól után indult a vonata
Januárban a két csapat Zürichben már összecsapott, és akkor 2:0-ra a svájciak nyertek. Most sikerült nekik alaposan visszavágni, a magyar együttes 9:0-ra győzött, és a sportlap állította, a kapusnak, valamint a védőknek csupán annyi dolguk akadt, hogy gyönyörködjenek a társak, különösen a hat gólig jutó Schlosser Imre pazar játékában. Slózi az első félidőben egyszer talált be, a másodikban viszont mind az ötöt ő szerezte, a tudósító pedig az egyéni értékeléseknél ezt írta róla:
„A végén jön Schlosser. Nem tudok róla mit írni, mert már minden dicsérő jelzőt elkoptattak rajta.”
Slózi egyébként a magyar válogatottak góllövőlistáján a 3. helyen áll Puskás Ferenc és Kocsis Sándor (68 meccs/75 gól) mögött 68 meccsen elért 58 góljával.
Ezt a teljesítményt ismételte meg a 125. meccsen 1927. június 12-én Takács II József az Üllői úton. A franciák 13:1-es legyőzéséről az előző részben már részletesen szóltunk, ám a hatgólos Takácsra külön is érdemes egy bekezdést áldozni. Ötször lett a magyar bajnokság gólkirálya 1926 és 1932 között, a válogatottban 32 meccsen 26-szor talált az ellenfelek hálójába, tehát ez a franciák elleni hat gól nem a semmiből jött. Nem sokkal később a Ferencvárosban vált igazi legendává, de ennek a meccsnek az idején még a Vasas játékosa volt. A klubja ugyanebben az időpontban Aradon vendégeskedett két meccsen, Takács pedig a hatodik gólja után a 85. percben nemes egyszerűséggel lejött a pályáról, és rohant a pályaudvarra, hogy elérje a következő aradi vonatot, és legalább a második mérkőzésen pályára léphessen. Elérte, és másnap, ha már ott volt, rúgott három gólt.
