– Novemberben némi meglepetésre választották meg a kajakos szakág szövetségi kapitányának. Önt is beleértve?
– Ezt azért nem mondanám. Miként a többi pályázó, én is azért jelentkeztem, mert el akartam nyerni a kinevezést. Jó érzés töltött el, amikor kiderült, volt értelme a befektetett munkának.
– Tipikus versenyzői attitűd. Még mindig így gondolkozik?
– Igen, a vetélytársak maximális tiszteletben tartása mellett úgy voltam vele, győzzön a jobb, illetve akit alkalmasabbnak találnak a poszt betöltésére!
– Mit gondol, mivel előzte meg az önhöz hasonlóan edzői tapasztalatokkal nem rendelkező, versenyzőként anno eredményesebb kor- és vetélytársakat, Szabó Gabriellát és Dombi Rudolfot? A több évtizedes, sikeres edzői múlttal büszkélkedő Bakó Zoltánról nem is szólva.
– Abban biztos vagyok, hogy nem a sportolóként elért eredmények döntöttek. Az utólagos visszajelzések alapján is azt gondolom, hogy a beadott pályázat, valamint a döntést megelőző meghallgatás számított leginkább. Először kicsit megijedtem, amikor átolvastam a többiek pályázatát, mert az enyém volt a legrészletesebb és ezáltal a leghosszabb is. A meghallgatás sem csupán formaság volt, online körülbelül száz edző kapcsolódott be az ülésbe és tett fel kérdéseket a jelentkezőknek. Magam is csupán online lehettem jelen, mert éppen a SUP-világbajnokságon vettem részt csapatvezetőként, de így is több kérdésre kellett válaszolnom. Teljesen nyílt volt a pályázat, egyenlő esélyekkel, hiszek benne, hogy az elnökség a felkészültségemet díjazta.

Tóth Dávid tudja, a neheze eztán következik
– Milyenek a személyes benyomásai, hogyan fogadták a korábbi versenytársak, edzőkollégák a celebmúlttal is rendelkező új kajakos szövetségi kapitányt?
– Nemhogy ellenszenvet, távolságtartást sem érzékelek, mindenki partnerként kezel, pontosan tudva, immár közös felelősségünk, hogy az új olimpiai ciklusban a lehető legtöbbet kihozzuk a kajakos szakágból. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a neheze eztán következik. Április végén, május elején rendezzük az első válogatót, amit két héttel később a szegedi, rá csupán egy hétre pedig a poznani világkupa követ. Eme három verseny eredményei alapján állítom majd össze a világbajnoki csapatot, s óhatatlanul lesznek olyanok, akik ebből kimaradnak és ezért csalódottak lesznek, ami konfliktushoz is vezethet. Sőt, azt is tudom, van, aki már az új válogatási elvekkel sem ért egyet, s a régi módi, a két hazai erőpróba híve. Ám éppen azért van szükség változtatásra itthon is, mert az olimpiai kvalifikációs rendszer is megváltozik.