Az amerikai Michael Johnson az 1990-es évtized nagy sprintere volt, visszavonulásakor ő volt a 200 és a 400 méteres síkfutás világcsúcstartója is, az 1995-ös világbajnokságon és az 1996-os olimpián is megnyerte mindkét szám aranyérmét. Michael Johnson azóta sem távolodott el az atlétikától, idén pedig elindította a saját, sok vitát generáló versenysorozatát. A csak futószámokból álló Grand Slam Track nagy sztárokkal, viszont erősen foghíjas lelátók előtt debütált Jamaica fővárosában, Kingstonban. A Grand Slam Track a Gyémánt Liga riválisa lehet, s utóbbi sorozat alapítója, Patrick K. Magyar egyéb kritikák mellett egyenesen doppingvádakkal esett neki Johnsonnak.

A Gyémánt Liga a 2010-es elindulása óta évről évre egyértelműen az atlétika elitsorozatának számít, erre jelent részben veszélyt az új Grand Slam Track.
Miért csak futók indulhatnak az atlétika új csúcseseményén?
Az ügyességi számok szempontjából nem, ilyeneket ugyanis egyáltalán nem tartanak a Grand Slam Track állomásain.
A futást meg tudom menteni. Az atlétikát nem
– védte meg a döntést a Grand Slam Track megalkotója, Michael Johnson, aki szerint az atlétika professzionalizálása csak a különválással valósítható meg.
Michael Johnson sorozatának nagy előnye: óriási pénzdíjak
A professzionalizálás alatt Johnson a jobb kereseti lehetőséget érti, s e téren nem is beszél mellé: a Grand Slam Track gigantikus pénznyereményeket ad.
Egy-egy Grand Slam Track-állomáson a kategóriák győztesei fejenként százezer dollárt kapnak, míg egy Gyémánt Liga-verseny-győzelemért tízezer dollár jár, amennyit a Grand Slam Track-kategóriák utolsó, nyolcadik helyezettje kap.
Ez még akkor is óriási különbség, ha Johnson sorozatában ezekért az összegekért kettőt kell futni az adott állomáson. Ha a Grand Slam Track pénzalapja fenntarthatónak bizonyul, az nyilvánvaló nyomást helyez a Gyémánt Ligára, hogy növelje a saját állomásain elérhető nyereményeket.
Grand Slam Track: kudarc a nyitányon?
Április első hétvégéje hozta el a Grand Slam Track-nyitányt, a helyszín az atlétika és a futás szempontjából ideális választásnak tűnő Kingston, Jamaica fővárosa volt.