Hogyan változik meg az atlétika? Ráncfelvarrás előtt a sportok királynője

Új szabályok távolugrásban? Száz méteren versenyző rúdugró? Michael Johnson pedig magának akarja az atlétika legnagyobb sztárjait. A nemzetközi szövetség több megoldásban is gondolkozik, hogy népszerű maradjon az atlétika.

Noah Lyles más sportágak képviselői ellen is bizonyítaná, hogy ő a leggyorsabb Fotó: Kurucz Árpád

A sportok királynője. Árulkodó a kifejezés, hogy az atlétika milyen szerepet tölt be a sportban. Ennek ellenére manapság ennek a sportágnak is meg kell küzdenie a népszerűségért, s ez a küzdelem több fronton zajlik. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség átalakította a versenynaptárat, a világbajnokság őszre került át, 2026-ban pedig Budapest lesz az új csúcsesemény első házigazdája. A rúdugrófenomén Armand Duplantis már megmutatta magát 100 méteren, Noah Lyles sportágak közötti összecsapásokban gondolkozik, Michael Johnson pedig elindítja a futók Grand Slam-szériáját.

Karsten Warholm (balra) és Armand Duplantis 100 méteres síkfutásban csapott össze egymással (Fotó: AFP/Fabrice Coffrini)

Budapest nagyszerű házigazdája volt 2023-ban az atlétikai világbajnokságnak. Ehhez a megállapításhoz nem szükséges semmiféle elfogultság, az a tény magáért beszél, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) a magyar fővárost választotta az új csúcsesemény, a világdöntő első helyszínéül.

Budapest szerepe

Az atlétika az olimpián a legfontosabb sportágnak tekinthető, s még a páratlan években rendezett világbajnokság is ráirányítja a figyelmet, azonban eddig minden ciklusban volt egy „lyukas” esztendő, ezt az űrt tölti be mostantól a világdöntő, amelyre az év legjobbjai kapnak meghívást, hogy 2026. szeptember 11. és 13. között Budapesten versenyezzenek. A WA terve, hogy a versenyt minden páros évben, azaz olimpiai esztendőkben is megrendezi az idény lezárásaként.

Ahogy a versenyszezon lezárása lesz a világbajnokság is. A vb alapértelmezett időpontja eddig augusztus volt, a kezdés csak egyszer volt későbbi, 2019-ben, amikor Katar fővárosa, Doha volt a helyszín. 

2025-ben Tokió, 2027-ben Peking szeptemberben látja vendégül a világ legjobb atlétáit, a legrangosabb versenysorozat, a Gyémánt-liga versenynaptárját pedig úgy módosítják, hogy véget érjen a világbajnokság előtt, amelynek így egyfajta felvezetése lesz.

 Az új időpont az időjárás szempontjából is kedvezhet az atlétáknak, kevésbé kell majd tartani a hőségtől, mint augusztusban.

A versenynaptár átszabásához könnyen alkalmazkodhatnak a sportolók, de vannak olyan, különböző stádiumban lévő újítási tervek, amelyek alaposan átalakíthatnak egy-egy versenyszámot. Az ötletek között szerepel például az akadályfutás távjának lerövidítése 3000 méterről, vagy éppen a távol- és hármasugrásban a hosszabb ugrózóna kialakítása: bizonyos határon belül az elugrás helyétől mérnék az elért távolságot, ami a mostaninál kevesebb érvénytelen ugrást hozna, viszont elvenné a tökéletes lécfogás jelentette versenyelőnyt. Az elképzelés ellen kikelt a távolugrás aktuális olimpiai és világbajnoka, Miltiadisz Tentoglu, ahogy az olimpián több futószámban alkalmazott reményfutamos rendszert kiváló 400-as futónk, Molnár Attila kritizálta élesen.

Duplantis szokatlan sikere

Az átalakításokon túl az egyedi ötletek is lendületet adhatnak az atlétikának. Ilyen volt a svéd rúdugrófenomén, Armand Duplantis és a 400 méteres gátfutás norvég világcsúcstartója, Karsten Warholm közötti 100 méteres verseny. Duplantis rúdugrásban a saját világcsúcsával küzd versenyről versenyre – idén háromszor javította meg a rekordot, amely most éppen 626 cm. A győzelméért viszont nem kell izgulniuk a rajongóinak, ebből a szempontból is teljesen más élmény volt a Warholm elleni verseny, amely előtt a szakértők inkább a norvég sikerét jósolták.

Duplantis 10,37 másodperces idővel győzött a zürichi Gyémánt-liga állomás előestéjén megrendezett versenyen, amivel bizonyította, hogy kiváló atlétaként szokatlan versenyszámban is nagyszerű eredményre képes. Persze világbajnok nem lehetne 100 méteren, de például a magyar bajnokságot 2007 óta kivétel nélkül minden évben megnyerte volna ezzel az időeredménnyel.

Duplantis mellett jelentős arca az atlétikának Noah Lyles, aki sportágon kívüli rivalizálásokkal próbálja magára és az atlétikára irányítani a figyelmet. A királyszám, azaz a 100 méteres síkfutás aktuális olimpiai és világbajnoka a tavalyi, budapesti sikere után az amerikai kosarasoknak szólt be, amiért NBA-győztesként világbajnoknak nevezik magukat, mire több kosárlabdázó közölte, hogy simán legyőznék Lylest futóversenyen. A legkomolyabb kihívónak azonban a „Gepárd” becenévre hallgató amerikaifutballista, Tyreek Hill tűnik, Lyles szerint már szervezés alatt áll kettejük 60 méteres futóversenye.

Michael Johnson a legjobb futókat gyűjti

Az, hogy olyan sztárok mérjék össze tudásukat, akik a hagyományos versenynaptár eseményein ezt nem teszik meg, nem teljesen újdonság az atlétikában. 1997-ben az aktuális 100-as és 200-as olimpiai bajnok, a kanadai Donovan Bailey és az amerikai Michael Johnson 150 méteren állt ki egymás ellen, hogy eldöntsék, ki is a világ leg­gyorsabb embere. A verseny végkifejlete elmaradt a várakozásoktól, Johnson sérülés miatt nem fejezte be a távot, Bailey szerint csak azért, mert érezte, hogy ki fog kapni.

Michael Johnson ma már versenyszervezőként tenne az atlétika népszerűsítéséért, kizárólag a futóversenyekre koncentrálva. Jövőre debütál a Grand Slam Track versenysorozat, amelyben a tervek szerint a világ legjobb futói versenyeznének egymással hat kategóriában. Johnson eddigi legfontosabb eredménye, hogy megnyerte az állandó résztvevők közé a sportág legnagyobb női sztárját, a 400 gátas világcsúcstartót, s Sydney McLaughlin-Levrone rendszeresen fut majd 400 síkon és 400 gáton is az új versenysorozatban.