A világbajnokság újonca Magyarországot utánozza, csak következetesebb

Üzbegisztán története során először jutott ki a labdarúgó-világbajnokságra. A sikert nemcsak a kibővített, 48 csapatos mezőny, hanem tudatosan felépített nemzeti sportpolitika tette lehetővé. Az üzbég modell összehasonlításra sarkall a magyar sportfinanszírozással és futballstratégiával, vajon a közép-ázsiai országban bizonyos dolgokat hatékonyabban alkalmaznak-e.

Az üzbég futballválogatott ünnepli a kijutást a vb-re Forrás: Uzbekistan national football team

A miniszterelnök állt a futballreform élére

A futballstratégiai fordulat is 2012-ben indult, amikor átalakult a szövetségi irányítás, és új irányvonalat kapott a sportág intézményi felügyelete.

E folyamat egyik politikai motorja az akkori miniszterelnök, későbbi elnök, Savkat Mirzijojev volt, aki már ekkor is a sport – különösen a futball – nemzetstratégiai szerepét hangsúlyozta.

2017-től célzott állami támogatások jelentek meg az utánpótlás-nevelésben: új akadémiák épültek, a sportirányítást pedig nemzetközi együttműködések révén próbálták versenyképessé tenni – főként Németország, Japán és Oroszország felé nyitva. A taskenti Dustlik Edzőközpont a FIFA támogatásával nemzetközi szintű létesítménnyé fejlődött, a futball pedig hivatalos sportpolitikai prioritássá vált – különösen a gyermek- és ifjúsági sport ösztönzésén keresztül.

Az elmúlt öt évben a korosztályos válogatottak minden jelentős ázsiai tornán döntőt vagy legalább elődöntőt játszottak. 2023-ban U20-as Ázsia-kupát nyertek, 2022-ben és 2024-ben az U23-asok ezüstérmet szereztek, kijutottak az olimpiára, és a 2026-os világbajnokiselejtezőkben a felnőttcsapat végre átjutott azon az akadályon, amely korábban rendre áthatolhatatlannak bizonyult. A futball tehát Üzbegisztánban nemcsak deklaráltan nemzeti ügy, hanem ténylegesen is szervezetten kezelt rendszer. Ahogy Timur Kapadze szövetségi kapitány fogalmazott: „Ez nemcsak a játékosok győzelme, hanem az egész népé. Hosszú út áll mögöttünk, és ez egy közösen elért eredmény.”

A Manchester City üzbég büszkesége, Abdukodir Khusanov Fotó: Europress/AFP/Oli Scraff / AFP

A Premier League is felfedezte az üzbég futballt

Az eredményesség egyik kézzelfogható hozadéka, hogy egyre több üzbég játékos talál utat a nemzetközi elitbe. A legismertebb közülük Eldor Shomurodov, aki 2020-ban igazolt az olasz élvonalba, és jelenleg az AS Roma futballistája. A legnagyobb reménység Abdukodir Khusanov, aki 21 évesen a Manchester City játékosa – miután a francia RC Lens csapata fedezte fel a hazai bajnokságból. Maga az O’zbekiston Superligasi több mint 80 százalékban hazai játékosokra épít, ami nemcsak az utánpótlás erősödését, hanem a légiósok számának szabályozását is tükrözi. Noha korábban olyan világsztár is megfordult itt, mint Rivaldo, napjainkban elsősorban régióbeli és balkáni játékosok érkeznek egy-egy dél-amerikai vagy afrikai futballista kíséretében.

Érdekes mellékszál, hogy az orosz futball elszigetelődése – a nemzetközi porondról való kizárás és a szankciók következményeként – közvetve az üzbég klubok és játékosok számára is új lehetőségeket hozott. Egyrészt egyre kevesebb külföldi futballista igazol Oroszországba, másrészt a posztszovjet térség fiatal tehetségei – köztük üzbégek – egyre nagyobb számban kerülnek orosz klubokhoz. Jelenleg is több üzbég felnőtt- és utánpótlás-válogatott futballista szerepel az orosz Premjer Ligában vagy annak másodosztályában, ami nemcsak játéklehetőséget, hanem piaci láthatóságot is jelent számukra.

Hasonlóság a magyar modellel

És itt térhetünk rá a magyar párhuzamra – ami eltéréseket is mutat. Magyarországon is bő másfél évtizede kiemelt stratégiai ágazat a labdarúgás, ahol az állami pénz nemhogy jelen van, hanem dominánsan formálja az egész futballgazdaságot. Nálunk is épültek stadionok, akadémiák, sportszállók, edzőközpontok – a támogatási rendszer mérete európai összevetésben is kiemelkedő. Ennek leglátványosabb megnyilvánulása, hogy a kontinensviadal szintjét sikerült megugrani: Magyarország 2016, 2021 és 2024 során is kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra – ami kétségkívül előrelépés az előző évtizedekhez képest. Ugyanakkor azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az UEFA döntése alapján 24 csapatosra bővített torna már a kontinens közel felének részvételét lehetővé teszi, így a korábban csak álomnak tűnő kijutás mára sokkal inkább elvárható, mint bravúr. A világbajnokság viszont továbbra is távoli cél: hiába a FIFA által megnövelt létszám, Európa – a várakozásokkal ellentétben – csupán korlátozott számú plusz helyet kapott, így a kvalifikációs verseny továbbra is éles.

A két ország sportberuházási modellje között sok a hasonlóság: az állam mindkét esetben kiemelt szereplő, a források bőségesek, és az infrastrukturális háttér ma már nem lehet akadály. Mégis úgy tűnik, hogy az üzbég rendszer célzottabban sáfárkodik az erőforrásaival – egységesebb képzési struktúrával, világos nemzetközi orientációval és egyre láthatóbb eredményekkel.

A 2026-os világbajnokság tehát nemcsak új helyszínekre és új résztvevőkre nyitja meg a kaput, hanem új tanulságokat is kínál: mit jelent jól működtetni egy sportágat, és mit ér egy stratégia, ha nemcsak látványos, hanem következetes is.

Üzbegisztán útja a 2026-os világbajnokságra: