Végre itt az igazság, ez állt a FIFA elképesztő döntésének hátterében

Bár a FIFA látszólag meghátrált, alapjaiban véve még mindig csak a leggazdagabbak kiváltsága a 2026-os labdarúgó-világbajnokság helyszíni megtekintése. Egy most napvilágot látott elemzés szerint azonban a FIFA lovai nem az Egyesült Államokban szabadultak ki a karámból.

A FIFA és az Egyesült Államok elnöke. Donald Trumpnak és Gianni Infantinónak nem lenne gond kifizetni a magas jegyek árát Fotó: CHIP SOMODEVILLA Forrás: GETTY IMAGES NORTH AMERICA

De mi történt az Egyesült Államokban?

Az 1990-es évek közepéig egy-egy amerikai sportesemény belépőjegye nem volt drága és nem volt megfizethetetlen. Az 1990-es évek közepe óta szinte minden költség megduplázódott. Az átlagos jövedelem-növekedés pedig meghaladta az inflációt. Reálértéken az amerikaiak az elmúlt évtizedekben nagyjából 20 százalékkal gazdagabbak lettek, miközben a leggazdagabb réteg – a felső 10 százalék – egyre inkább elszakadt a középosztálytól. 

Ez a réteg pedig képes volt megfizetni a drága, a drágább és a még drágább jegyeket is.

Az amerikai lakosság száma nőtt: míg 2004-ben körülbelül 290 millióan éltek az országban, ma már közel 350 millióan élnek ott. Ez idő alatt azonban sem az NFL, sem az NBA, sem az MLB nem bővült új csapattal. Sőt, több klub kisebb stadionokat épített, több prémiumülőhellyel. A kereslet tehát nőtt, miközben a kínálat – különösen az olcsó helyeké – csökkent. Mindez alapos áremelkedést produkált.

A titok: a dinamikus árazás

A FIFA már a 2025-ös klubvilágbajnokságon alkalmazta az addig teljesen szokatlan dinamikus jegyárazást. Ez azt jelentette, hogy a drágán meghirdetett belépők árát képesek voltak csökkenteni akkor, amikor látták, hogy senki sem veszi meg ezeket a jegyeket. Így azok jártak rosszul, akik az elején mégis megvették. A dinamikus jegyárazást a FIFA a 2026-os világbajnokságon is alkalmazni akarja. Ez a módszer 2009 óta van jelen az Egyesült Államok sporteseményein. 

Akkor a San Francisco Giants baseballcsapata vezette ezt be.

Ma már modellek, algoritmusok és olyan technológia áll rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az áremelést, ha úgy érzékelik, hogy a szurkolók valóban hajlandók többet fizetni. Meg a csökkentést is, ha nem hajlandó senki sem fizetni. A mérkőzések megvásárolható és elfogyasztható szórakoztató termékek lettek, a csapatok pedig vállalkozások, amelyeknek joguk van eladni a terméküket. Annyiért, amennyiért akarják. A világ más részein azonban egészen másként tekintenek ezekre a dolgokra.

Nem baj, ha drága, úgyis megveszik

A Liverpool – akárcsak a Barcelona, a Bayern München és a legtöbb nagy klub – több mint száz éve, valódi tagsági alapon működő egyesületként alakult. Nem milliárdosok tulajdonában álló franchise-ok voltak, és többnyire ma sem azok. Évtizedeken át – néhol még ma is – a tagok irányították őket, akik maguk is szurkolók voltak, és akik nem akartak irreálisan magas jegyárakat meghatározni. 

„Európában sok csapat van, amely öt éve nem emelt jegyárat” – mondta Ted Glick, a Chicago Fire jegyértékesítési igazgatója. „A szurkolók ehhez szoknak hozzá. 

Az Egyesült Államokban viszont az az elvárás, hogy az árak nőjenek az inflációval, vagy hogy új, modernebb ülőhelyek jelenjenek meg, amelyek kissé drágábbak.

A 2026-os világbajnokságon a csoportmeccsekre akár 700 dolláros jegyekkel operáló FIFA, majd az egyenes kieséses szakaszban négyszámjegyű árakkal dolgozó nemzetközi szövetség abból indul ki, hogy az amerikaiak már megszokták ezeket az árakat, mi több, el fogadták ezt a politikát. Miután 2025 októberében és novemberében gyorsan elkelt 2 millió jegy, és a FIFA szerint az értékesítés első öt napján húszmillió igénylés érkezett még a „lehúzásnak” nevezett árak mellett is – a következtetés egyértelmű: nem baj, ha drágák a jegyek, úgyis megveszik őket. 

Aki pedig nem, annak marad a tévé.