Számos, eddig kevésbé ismert oldalát fedte fel pályafutásáról Tóth Balázs. A magyar labdarúgó-válogatott és a Blackburn Rovers kapusáról a Magyar Labdarúgó-szövetség készített filmet, amelyben bemutatja a karrierútját a kis borsodi falutól, Zubogytól az angliai Blackburnig, az általános iskolai tornáktól a felnőttválogatottig. Kiderül, hogyan lett a 11 gólos csatárból elhivatott kapus, miért kellett kis híján abbahagynia a futballt.
– Sztárként kezelnek, nemcsak engem, nyilván a többi játékost is Blackburnben. Amikor jól megy, azért, amikor rosszul, azért szednek szét a szurkolók. Általában én szoktam az utolsó lenni, még két-két és fél órával a meccsek után is több százan várnak, hogy közös fotókat, aláírást kaphassanak. Számomra ez sohasem volt nehézség, nagyon szívesen töltök a szurkolókkal is időt – kezdte élménybeszámolóját Tóth Balázs, aki az egykori angol bajnokkal jelenleg azért küzd, hogy a másodosztályban maradjon. – Maximalista vagyok, sosem vagyok elégedett. Ha volt nyolc védésem, de elrontottam egy kirúgást, akkor a következő héten edzés után kint maradtam azt gyakorolni.
Tóth Balázs, a gólvágó
A hatszoros válogatott kapus a jelenleg Manchesterben lakik, onnan ingázik. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Zubogyról indult el, oda is tér vissza, ha ideje engedi. személyes jelenlétével, de például sportfelszerelésekkel is támogatta már a szülőfaluját. A nyugodt természetű fiatalember azt mondja, mindenkivel jól kijön, vele összeveszni nem lehet. Általános iskolásként került Kazincbarcikára, majd Felcsúton, a Puskás Akadémiánál nevelkedett, s lett NB I-es játékos.
Úgy figyeltek fel rám, hogy mezőnyjátékos voltam egy diákolimpiai tornán, amikor 11-0-ra győztünk, mindegyik gólt én rúgtam. A probléma az volt, hogy nem szerettem futni, lehet, ez is közrejátszott abban, hogy kapus lettem. Ahogy jöttek a sikerek, egyre jobban bolondultam bele ebbe a pozícióba, a mai napig szenvedélyesen imádom
– mondja lelkesen, holott akadtak, akik gyakorlatilag eltanácsolták a futballtól. – Sohasem foglalkoztam azzal, mit mondanak. Amelyik szakember szerint nem lesz belőlem focista, vele szemben inkább kialakult bennem egy dacos érzés. Ezek mindig erősítettek, arra ösztökéltek, hogy még többet dolgozzak. Kellemes érzés, hogy azoknak, akik azt állították, hogy úgysem lesz belőled semmi, elmondhatom, válogatott vagyok, és a világ ötödik, hatodik legjobb bajnokságában játszhatok. Fanatikusan dolgoztam ezért.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!