A hosszabbítás sem hozott megváltást
Semmi sem változott a folytatásban sem. Egy belépő itt, egy ott, a hullafáradt játékosok egyre többet fetrengtek. Ez nézhetetlen játék volt, csoda, hogy a közönség birkatürelemmel viselte a látottakat. Aztán valami megváltozott. Kolumbia talán rájött, hogy mégsem lenne jó belemenni a tizenegyesekbe, s egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolt. A 99. percben Lucumi 6 méterről fejelt a lécre egy szögletet követően, ebben tényleg benne volt a gól lehetősége. A 101. percben Campaz 27 méterről lőtt, Kobelnek kellett védenie. Ekkor tényleg komoly nyomás alatt volt az európai csapat kapuja.
A hosszabbítás második félidejében visszasüllyedtünk az apátiába, azaz megint semmi sem történt, így aztán tényleg eljutottunk oda, hogy a két csapatnak a tizenegyes-párbajban kellett eldöntenie a továbbjutást. Pedig Kolumbia a 115. percben még hazaküldhette volna Svájcot, de Xhaka borzalmas labdaeladása után Campaz 8 méterről hagyta ki a ziccert. Kész, ennyi, ebben nem volt több, jöhettek a tizenegyesek.
A második sorozatban a kolumbiai Sanches a kapufára lőtt, ez volt az első hiba a párharcban. A második, amikor a svájci Akanji a harmadik sorozatban iszonyatosan fölé durrantott. Három sorozat 2-2 volt az állás, semmi sem dőlt el. A negyedik sorozatban Kobel óriási védése újabb kolumbiai hibát jelentett, Hernandez hagyta ezt ki. Mivel Svájc a következőt Itten révén belőtte, az európai csapat nagyon közel került a továbbjutáshoz. Ennek megfelelően Diaz nem hibázott, majd ekkor következett az utolsó svájci rúgó, Vargas. Ő sem rontotta el, ezzel Svájc jutott be a legjobb nyolc közé.
Nem mellesleg hatodik európai csapatként.
Kolumbia úgy esett ki, hogy az utolsó négy meccsén nem kapott gólt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!