– Megvan még Wolodyjowski Kardja? Mármint az a trófea, amit annak idején a varsói csapatvilágkupa-győzelem után kaptak.
– Hogyne, az hozzám került. Ha nyertünk valamilyen jól kinéző díjat, mindig kisorsoltuk egymás között, hogy melyikünk viheti haza. Nekem ritka balszerencsém volt, soha semmi nem jutott, de ez hozzám került.
– Sejti, hogy miért kérdeztem rá?
– Gyanítom. Egyszer ezzel tartottam sakkban egy betörőt. Már elmúlt éjfél, otthon a rákospalotai panelemben néztem a televíziót, amikor hatalmas csörömpölést hallottam az utcáról. Az ablakon keresztül láttam, hogy valaki betört az élelmiszerboltba. Nem is gondoltam át, hogy mit csinálok, a második emeletről azonnal lerohantam. Hirtelen nem tudtam mit felkapni, csak ezt a szablyát, ami egy dísz, de megvan vagy három-négy kiló. Odalent aztán lett egy segítségem is, aki hívta a rendőröket, én pedig elálltam a kijáratot. Az illető egyébként nem is akart kijönni, mert csak piáért ment be. A rendőrök jól ismerték, mondták neki, hogy amit felbontott, azt igya meg, és viszik vissza a fogdára. A végén kicsit még én is megsajnáltam a palit.
– Hogy még bizarrabb legyen a történet, mindez 1991 nyarán éppen akkoriban játszódott le, amikor a Budapest Sportcsarnokban zajlott a vívó-vb, a kardcsapatunk aranyérmes lett, de már ön nélkül.
– Az 1990-es lyoni vb-n még ott voltam az ezüstérmes csapatban, és akkor nem gondoltam, hogy több nagy világversenyre már nem jutok ki. Nem volt kellemes érzés, hogy éppen a hazai vb előtt szorultam ki az együttesből, de túléltem… Tény, hogy akkor nem volt igazán jó szezonom, közben pedig már jöttek fel a fiatalok. A pályafutásom során pedig nekem kiugróan kellett teljesítenem, hogy bekerüljek a csapatba, többször is ért igazságtalanság. Ám mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak nyafogni tudok, most az elején szögezzük le: ha az 1988-as szöuli olimpia előtt szigorúan a válogatók alapján áll össze az együttes, én nem utaztam volna, mert akkor csak hetedik helyen álltam a rangsorban. Igazából az volt a kérdés, hogy ki kerül be ötödikként az együttesbe. Varga József és Szetey András is megelőzött, de minimális pontkülönbség volt közöttünk. Kovács Tamás szövetségi kapitány pedig talán úgy gondolhatta, hogy itt van ez az akaratos gyerek, mármint én, akire a csapatban mindig lehet számítani, és mellettem döntött.