Nem végcél, csak egy lépcsőfok

A magyar labdarúgás sajnos nem bővelkedik az olyan tehetségekben, akikben benne rejlik a potenciál, hogy válogatottságig, külföldi szerződésig vigyék. Zsótér Donát, az Újpest támadója mindenképpen közéjük tartozik. Már tizennyolc évesen bemutatkozott az NB I-ben, innen nézve sokat, öt évet kellett várnia arra, hogy legalább a felnőttválogatott küszöbéig eljusson.

Az Újpest támadója a válogatottban is bizonyítana Fotó: Mirkó István

– Megérkezett végre?

– Úgy érzem, még nem, de egy lépcsőfokot azért léptem fölfelé. Jó érzés, hogy ott vagyok a tűz közelében, figyelnek rám.

– Már tizenhat évesen, még Paulo Sousa irányítása alatt bekerült a Videoton első keretébe. Azóta hét év telt el. Nem túl sok?

– Nincs bennem hiányérzet, nem bánok semmit a pályafutásomban, úgy látszik, így kellett történnie mindennek, ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy játékosként és egyéniségként is fejlődjek, és eljussak erre a szintre. Természetesen nagy öröm, hogy ott lehetek legalább a válogatott bő keretében, igyekszem megragadni ezt a lehetőség.

– Ahogy fogalmaz, az alapján két lehetőség kínálkozik. Vagy sportpszichológussal is dolgozik, vagy robotpilóta üzemmódban felmondja az ilyen esetekben elvárható, jól hangzó válaszokat.

– Ezek szerint van harmadik lehetőség is. Céltudatos, ambiciózus fiatalembernek tartom magam, nem szokásom siránkozni. Tényleg teljesen felesleges azon rágódni, miért nem ragadtam meg a Vidiben, miért nem tudtam többet kihozni abból, hogy két éve bajnok lettem a Honvéddal.

Az Újpest támadója a válogatottban is bizonyítana
Fotó: Mirkó István

– ...S hogy miért nem tekinthető az Újpestben sem egyértelműen alapembernek.

– Igen, ezt is mondhatjuk, de azért dolgozom, hogy így legyen. S ezt őszintén mondom, így is gondolom.

– Az őszintesége majdnem a visszájára sült el. A Mezőkövesdnek rúgott bombagólja után így nyilatkozott: „Extra húzások tesznek kiemelkedő játékossá, ezzel tudok kimagaslani a mezőnyből és a csapatból is.” Sokan nagyképűnek titulálták ezért.

– Elismerem, talán nem találtam meg a megfelelő szavakat. Csak arra akartam utalni, ahogy azt utólag el is mondtam, hogy váratlan húzásokkal lehet kitűnni, s ezt el is várják tőlem.

– Az egyik ismerősöm néhány éve meglepetten mesélte, hogy hajnalok hajnalán látta önt gyógytornásszal külön dolgozni. Ma is végez egyéni munkát?

– Igen, egy személyi edző barátommal, aki beleásta magát, mire is van szüksége egy futballistának. Az én esetem ráadásul kicsit speciális, hiszen alacsony vagyok, amit más képességek fejlesztésével kell ellensúlyozni.

– Mire számít, ott lehet a szűk keretben is?

– A kapitány jól ismer, hiszen dolgoztunk együtt a Honvédnál. Természetesen örülnék, ha így alakulna, de ha mégsem, akkor sem leszek elkeseredett, még több munkára fog sarkallni.

– S mi a célja, mit tekintene pályafutása csúcsának?

– Remélem, ez még odébb van... Jól érzem magam Újpesten, itt is minden adott a fejlődésemhez, de persze én is szeretnék egyszer külföldre eljutni. S mint a legtöbb labdarúgónak, a válogatottság az én vágyaim közül sem hiányozhat.