Pisont István elsőre nem is érti, vagy nem akarja megérteni a kérdést: mit érzett a nyáron, amikor sikeres küldetése dacára nem marasztalták vezetőedzőként.
Csak hogy felelevenítsük a történteket: miután Giuseppe Sannino szerződését – még márciusban, egyfelől két súlyos vereség, másfelől a bajnokság felfüggesztése után – közös megegyezéssel felbontották, Pisont István lépett elő vezetőedzővé. A rábízott feladatot maradéktalanul ellátta, a Honvéd az NB I-ben a középmezőnyben, ötödikként végzett, s megnyerte a Magyar Kupát.
Amikor ezt szóba hozom, nem azzal kezdi, hogy bizony megbántódtam, nem ezt érdemeltem, hanem lelkesen azt magyarázza, milyen nehéz volt a karantén alatt megszervezni az edzéseket, valamint egyetlen edzőmeccsel a játékosok lábában folytatni a félbeszakított idényt.
Pisont Istvánnak nem kellett bemutatkozni a Honvéd öltözőjében
Fotó: Havran Zoltán
Harmadszorra teszem fel neki a kérdést, amikor, mintegy mellékesen, így válaszol:
– Június harmincadikáig szólt a megbízásom, számítottam rá, hogy a klub mással is tárgyal.
Nem mondom, eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg maradhatnék, de a vezetők korrektek voltak velem, meghosszabbították egy évvel a szerződésemet, pályaedzőként az első csapatnál maradtam, nem volt bennem sértettség.
Nem hiszem, hogy ez egyedi, különleges döntés. Miután Pep Guardiola elhagyta a Barcelonát, a segítője, Tito Villanova, Isten nyugosztalja, vette át a csapatot. Ha történetesen Guardiola fél év múlva visszatért volna, Villanova, meggyőződésem, ugyanúgy beállt volna mögé a sorban.
Ebből szinte az is következik, hogy a kereken ötvenéves szakember azon sem tépelődött, hogy egy éven belül másodszor is vállalja a beugró szerepet.
– Bennem még él a klubhűség, a Honvéd a csapatom – mondja ki a lényeget. – Talán nem szerénytelenség azt mondanom, logikus döntés volt a vezetőktől, hogy ismét engem kértek fel megbízott vezetőedzőnek. Négy mérkőzésre túl nagy kockázat lett volna belenyúlni, kívülről hozni valakit, mire kiismerte volna magát, véget ért volna az év.
Pisont István nem akar kapkodni, csupán kisebb változtatásokat hajt végre a csapaton.
– Nincs értelme mindent teljesen átszervezni – folytatja. – A rossz eredménysor és az edzőváltás óhatatlanul bizonytalanságot szül a játékosokban, ehhez igazítottam a Kisvárda elleni taktikát. Stabil, zárt védekezést kértem a fiúktól, hogy a Kisvárda, amely a vesztett pontok alapján a harmadik a bajnokságban, ne tudjon minket lekontrázni. Az ellenfelünknek nem is volt egyetlen ziccere sem. Bemutatkozásképpen, idegenben megfelelő eredmény a 0-0-s döntetlen.
De csak bemutatkozásképpen.
– A játékosok hitét, az önbizalmát kell visszaadni, visszaszerezni. Legalább hét, de akár kilenc pont megszerzését tűztem ki célul a négy meccsen – jelenti ki.
Ebből az is következik, hogy ma az utolsó Diósgyőr ellen házigazdaként csakis a győzelem elfogadható.
S hogy mi lesz januárban? Pisont elfogadja, bárhogy is döntsenek a klub vezetői.
NB I, 15. forduló:
Keddi eredmények:
Kisvárda–Újpest 1-1
Fehérvár FC–Puskás Akadémia 1-1
Szerdai program:
Honvéd–Diósgyőr 18.00
ZTE–MTK 18.00
Budafok–Mezőkövesd 20.15
Paks–Ferencváros 20.15.
