Majdnem olyan ez, mint amikor beszélgettünk, csak éppen fordítva. Te beszéltél, én többnyire csak bólogattam, most pedig én írok, és te hallgatsz. Jobb lenne nem így szóhoz jutni. Az nem létezett, hogy igazat adtál volna bármiben is, amit te gondoltál, azt semmivel sem lehetett megingatni. De hát nem is szokhattál hozzá az ellenvéleményhez, illetve, ha valaki mégis megfogalmazta volna, te sárga vagy akár piros lappal is pontot tehettél a vita végére, fittyet hányva minden érvre.
Ilyen voltál, így kellett elfogadni. Nem is tehettem másként: te voltál „A Puhl”. Több mint a játékvezető, több mint a reklámarc, több mint Eger királya – így, A Puhl. Ezzel a személyiséggel lettél már fiatalon, 39 évesen legenda, mert a kilencvenes években közülünk csak téged láthattunk a világfutball elitjében, még ha nem is futballistaként, de nekünk már az is sokat számított, hogy ott van egy magyar a világbajnoki döntőben, ráadásul olyan bravúrokkal, amelyekről még ma is beszélünk.
Egyszer megkérdeztem tőled, milyen volt Pasadena, a vb-döntő és a csaknem százezer helyszíni és másfél milliárd televízió előtt ülő néző után itthon egy jelentéktelen, jó esetben fél házas meccset vezetni, mire azt felelted, hogy nincs különbség, mert minden egyes mérkőzés ugyanolyan fontos, de közben látszott, ezt te sem gondolod teljesen komolyan. Te is tudtad, hogy onnan már nincsen feljebb, azzal a meccsel jelentkeztél be az örökkévalóságba, különösen itthon, hiszen más, komoly futballal dicsekvő országban sohasem lenne ekkora sztár egy játékvezető.
Persze, jutott neked még rengeteg dicsőség, sok fontos meccs, köztük Bajnokok Ligája-döntő, de közben talán észre sem vetted, hogy itthon és a nagyvilágban is gyorsan szaporodtak az irigyeid, az ellenségeid. Akik alig várták, hogy hibázz, és széttéphessenek. És olyan játékvezető még nem született, aki ne hibázott volna. Te is megtetted, és szét is téptek. Egy másik korszakos egyéniség, Alex Ferguson esett neked egy lábtörést okozó sérülés után, rád pedig annyira jellemző módon makacsul ragaszkodtál a vélt igazadhoz, szerinted még sárga lapot sem érdemelt az eset, amelyet az egész világ másként látott, és ezt a ziccert nem hagyták ki a véredet kívánók.