Kilencedik szolnoki aranyérem vagy sorrendben harmadszor a szombathelyiek lesznek a bajnokok. Az út a végéhez ért, a férfibajnokság utolsó meccse következett, és a döntő a lehető legszorosabban alakult: az egyik fél három nyert meccséig tartó párharcban 2-2-vel kezdődött a mérkőzés Szolnokon. A hazai csapat nyerte az alapszakaszt, ezért nála volt a pályaelőny, és kétségkívül mellette szólt, hogy a fináléban mindkét együttes hozta a hazai meccseit, így valamivel esélyesebb volt a győzelemre és vele a bajnoki aranyéremre. Mondhatjuk, a magyar férfikosárlabdában csúcsrangadó jött össze a végére, hiszen az utóbbi tíz évben nem rendeztek bajnoki döntőt a Szolnok vagy a Falco nélkül.
Kellemetlen epizód előzte meg a „döntő döntőjét”, a negyedik meccs után ugyanis a Szolnok másodedzője egy – fogalmazzunk így – uszító bejegyzést tett a közösségi oldalán, ami miatt a szombathelyiek tiltakoztak, az Olajbányász pedig fegyelmit indított az alkalmazottja ellen. Csak remélni lehetett, hogy sportszerű keretek között zajlik a találkozó, amelyre minden jegy elkelt, és telt ház fogadta a csapatokat. Ők pedig átmenet nélkül nagy iramot diktálva, ugyanakkor olykor kapkodva, sok hibával kezdtek. Úgy látszott, a vendégek higgadtak le előbb, elhúztak hat ponttal, ám néhány eladott labdájuknak köszönhetően a házigazda fordítani tudott az első negyed végére.

Foto Nemzeti Sport Árvai Károly
Érződött, hogy a Szolnok és a Falco is hosszú út végére ért: az akarás és a szív vitte előre a játékosokat, de érződött a fáradtság is. Sok volt a pontatlan dobás mindkét oldalon, kevés pontot szereztek, és fej fej mellett haladtak, a félidőben például csak 29-29-et mutatott az eredményjelző. Döntő volt, hogy a házigazda tartani tudta Perl Zoltánt, aki az előző négy meccsen átlagban húsz pontig jutott, most viszont két negyedet követően egynél tartott. A folytatásban magára talált a Falco, dobott néhány könnyebb kosarat, majd Benke Szilárd triplájával és duplájával kilenc ponttal meglógott – ez volt addig a legnagyobb különbség. Az Olajbányász ezzel szemben elveszítette a ritmust, csak kínlódott, Gaspar Potocnik nem véletlenül kért perceken belül kétszer is időt. Ekkor ez sem segített, Váradi Benedek vezérletével magabiztosan játszva a szombathelyiek tizenháromra növelték az előnyüket az utolsó negyedre fordulva.