Változom a változással – Interjú Laár Andrással

A magyarság igazi ereje nem a kakaskodásban és a hangoskodó szájtépésben rejlik.

Laár András interjút ad Laár60 című életműkoncertje kapcsán az MTI újságírójának a budapesti Mag Házban 2015. november 2-án Fotó: Kallos Bea Forrás: MTI / Kallos Bea

A magyarság igazi ereje nem a kakaskodásban és a hangoskodó szájtépésben rejlik, hanem a bölcs találékonyságban és abban a speciális gondolkodásmódban, amely a csodálatosan mély értelmű magyar anyanyelvből fakad – vallja Laár András humorista, énekes, zeneszerző, író-költő, spirituális gondolkodó a Szabad Földnek adott interjújában.

– November 4-ével a L’art pour l’art Társulat is visszavonult, illetve az önálló estjei is 2021-re csúsztak. Hogyan vészeli át a járványos időszak második, befelé figyelésre kényszerítő időszakát?

– Idén tavasszal nagyon aggódtam egy ideig, hogy mi lesz a családom megélhetésével. Egyik pillanatról a másikra jövedelem nélkül maradtam, és mivel egyedül én vagyok kereső a családban, nem láttam, miből fogok ételt venni magunknak vagy csekkeket befizetni.

Szerencsére már év elejétől kezdve újra elkezdtem asztrológiát oktatni a Tan Kapuja Buddhista Egyetemen, és amikor a járvány miatt azzal a kurzussal át kellett állni az online oktatásra, rájöttem, hogy saját szakállamra is indíthatnék asztrológiafoglalkozásokat egy tágabb körben, természetesen ugyanúgy interneten keresztül. Ez egy szerencsés ötletnek bizonyult, mert azóta már a harmadik nyilvános online foglalkozássorozatot tartom. Voltaképpen jelen körülmények között ebből élünk.

– Milyen életfilozófiát kapott mérnök édesapjától és betűszedő nagypapájától, akik­nek alakját a Nem múlok el soha című kötetében idézte fel?

– Apám tudós ember, aki több területen is komoly eredményeket ért el a szakmájában: öntőmérnökként dolgozott a Fémipari Kutatóintézetben, újításai és találmányai voltak, ezenkívül ipar- és vallástörténettel foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig. Filozófiai, lételméleti téren is fontos összefüggéseket tárt fel.

Laár András interjút ad Laár60 című életműkoncertje kapcsán az MTI újságírójának a budapesti Mag Házban 2015. november 2-án
Fotó: MTI / Kallos Bea

Nagyapámra is mint rendkívül színes személyiségre emlékszik mindenki: nagyon jó nyomdásznak tartották, gyönyörűen rajzolt, könyvet írt saját reinkarnációs élményeiről, valamint harcos szocdemként minden munkahelyén összeveszett a főnökséggel. Afféle lázadó, igazságkereső emberként a vallást is sajátos szemüvegen keresztül nézte. Nyilván hordozok valamit belőlük. Leginkább azt, hogy az ember a dolgok összefüggéseit legjobban oldalról nézve láthatja meg. Azaz: ha pártatlanul figyel, egyik szemponthoz sem kötődve.

– Melyik hangszer áll önhöz a legközelebb?

– Elsősorban gitáros vagyok, ezen tanultam meg a legjobban játszani. De nagyra becsülöm a tilinkót, a zongorát, a hegedűt is, ezekhez is konyítok. Az énekhangról pedig kiderült számomra, hogy nemcsak művészi eszköz, hanem gyógyító varázsszer is. Nagyon hatásosan használható egészségmegőrzés vagy -visszaszerzés céljából.

– Tudható, hogy 1998-tól két évig tanított a Tejút Javasképzőben. Mi a véleménye a mai garabonciások, javasok örökségéről és a magyar nyelv erejéről?

– Én nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy magyarnak születtem. Felbecsülhetetlen értéke van számomra a magyar nyelvnek és az ebből fakadó szellemiségnek, gondolkodásmódnak. A javashagyomány pedig ősi összefüggéseket emel át a múltból a mába, és kiderül, hogy amit őseink tudtak, az ma is érvényes. A három elemi energia rendszere örök igazságokat hordoz.

– Miért érzi úgy, hogy a szertartások, a mantrák és a meditáció képes változást létrehozni az ember életében?

– Ez nemcsak érzés vagy hit a részemről, hanem megtapasztalás révén szerzett bizonyosság. Magam is gyógyultam meg úgy, hogy reménytelen szenvedős helyzetből mások imája, mantrázása segítségével álltam talpra. Mondhatnám, hogy átéltem a gyógyu­lás „csodáját”.

A teljes interjú ITT olvasható.