Fotó: MTVA/Zih Zsolt
– Elárulja, mi a titok?
– Nálam a szájpadlás íve. A hátul képződő hangot a lehető leggyorsabban előre kell vetítenem. Amennyiben az arc-, az orr- és a homloküregemben lévő rezonanciahelyeket megfelelő módon használom, akkor a hangom négyszer-ötször erősebbé válik. Erre rá kell jönni, és persze ez adottság kérdése is, úgyhogy ne reménykedjen, önnél nem fog működni. Vastag hangszalagok is kellenek hozzá.
Amikor egy magas hangot képezek, a szájpadlásom állapotából pontosan megmondom, hogy hol van az a pont az arcom két oldalán, ahol a hang megszólal. Ezt egy hamburgi gégésztől tudom. Azért mentem el hozzá, mert náthás lettem és gyors segítségre volt szükségem. Belenézett a számba, mindent rendben talált. Viszont a szájpadlásom láttán alaposan elcsodálkozott, ő ilyet még nem látott. Azt mondta: olyan, mint egy gótikus katedrális. Gömbölyű és egyenletes.
Elgondolkoztam rajta, hogy ez is segít-e az éneklésben. És igen, segít! Énektanárként is tanítom, hogy a hangnak fent és lent gömbölyűnek kell lennie. Ha felfelé megyek, ott legyen minél nagyobb a boltozata, lefelé pedig pont ellenkezőleg. Látványban úgy képzelje el, mintha két tojást összeillesztenénk. Nekem nincs kézzel fogható hangszerem, zongora vagy hegedű, a képzeleten múlik, milyen formában teszem láthatóvá a hangot.
– A gótikus katedrálisnak van jelentősége a színpadon is?
– Ezt a belső teret mindenhová vihetem magammal. Erre akartam kilyukadni. Magas hangokat fejrezonanciával, középhangokat mellrezonanciával lehet elérni. A levegővétel is számít, én orron-szájon vettem egyszerre, sóhajtásszerűen, hogy pillanatok alatt megteljen a tüdőm levegővel. A torokban a szájpadlásról lelógó nyelvcsap megemelkedése kell ahhoz, hogy az ember minél szabadabban és könnyedebben énekeljen, pláne magas hangokat. Komplikált dolog az éneklés, ugye?
A teljes interjú ITT olvasható el.
