– Létező személy esetében illendő az élettörténetre támaszkodnunk. A dramaturgia viszont olykor megkívánja – hiszen az emberi sorstörténeteknek csupán apró részét látjuk, akár a jéghegy csúcsát – hogy itt-ott beillesszünk fiktív elemeket, alakítsunk a sztorin. A Puskás-képregény írásakor is ez történt. A történet íve, Puskás életének főbb csomópontjai megegyeznek életrajzával, de vannak a képregényben epizódok, amelyekre nincsen történeti dokumentum, mégis képesek megfesteni a kort, és vannak fiktív, ha úgy tetszik, szimbolikus szereplők. Az egyik ilyen a Gróf becenevű mestertréner, akit a magyar foci hőskorának több karakteréből gyúrtam össze. A történetben többek között tőle tanul focizni gyerekként Puskás és Bozsik, a két elválaszthatatlan jó barát, a két zseni. Közhely, de honnan tudhatnánk, Puskásék pontosan miről beszélgettek, milyen konkrét élethelyzetekben hogyan reagáltak? Mel Gibson A rettenthetetlen című filmjétől sem azt várja a néző, hogy a főhős William Wallace autentikus életrajzát ismerje meg. A mi sztorink főhőse Puskás, aki az Uzsoki utcai kórházban született, Kispesten nőtt fel. Néhány kulcsfontosságú meccs, bár erről a szakértők véleménye meg fog oszlani, ott szerepel a képregényben. Célunk Attilával azonban sosem egy „fociképregény„ megalkotása volt, hanem olyan történeté, amely képes megérinteni az olvasót.