A Quo Vadis a szerelem és a keresztény hit erejének, az istenhit felvállalásának, valamint a klasszikus római erényeket pusztulásba döntő hatalmi őrület nagyregénye (nem véletlen, hogy sokan ma is úgy gondolják, ezért a művéért, s nem kiemelkedő, szabadságpártoló epikai életművéért kapott 1905-ben Sienkiewicz irodalmi Nobel-díjat) – amelyet a regény keletkezésével azonos időben megszületett új művészet, a film is hamar felfedezett magának. A Quo Vadis-t Ferdinand Zecca már 1901-ben vászonra vitte, s eddig féltucatnyi feldolgozás született a regényből, legutóbb, 20 éve az egyik legjobb lengyel rendező, Jerzy Kawalerowicz forgatott belőle filmet (a regény szellemiségéhez talán leginkább hű feldolgozást).
Ám hiába nyúlt Sienkiewicz regényéhez Kawalerowicz vagy a bibliai filmek koronázatlan királya, Cecil B. DeMille (A kereszt jele, 1932), a mai napig a leghíresebb feldolgozás Mervyn LeRoy 1951-es, 8 Oscar-díjra jelölt filmje (a gála történetének egyik legnagyobb tévedése, hogy egyetlen díjat sem kapott, de főként két mulasztás szembetűnő: sem a Nero császárként brillírozó Peter Ustinov, sem a nagyívű, autentikus zenét komponáló Rózsa Miklós nem kapott díjat).
A teljes cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép: YouTube
