Latinovits Zoltán Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas színész 1976. június 4-én, 44 évesen hunyt el tragikus körülmények között. Hogy öngyilkosság történt-e vagy sem, azóta is vitatott.
Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9-én Budapesten született, saját bevallása szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos, édesanyja Gundel Katalin a vendéglátós família sarja volt.
Pályája ott indult, amikor gimnáziumban bemutatták a Dózsa György című drámát, ahol egy epizódszerepet alakított. Szövegét a nézőknek félig háttal, lámpalázasan, beszédhibával mondta el. Az előadás után Bajor Gizi, a Kossuth-díjas színművész azt mondta neki: „Maga menjen színésznek!” 1956-ban építészmérnöki diplomát szerzett, de már ekkor a színészi pályára cserélte végzettségét, és segédszínésznek szerződött Debrecenbe.
Számos színházi szerepe mellett (Ványa bácsi, Az ügynök halála, Liliom, A kőszívű ember fiai, Tóték) több filmben is játszott, egyik leghíresebb szerepe a Krúdy Gyula története alapján készült Szindbád, amelyben a címszereplőt alakította.
Halála után szerelme, Ruttkai Éva színésznő nem volt többé ugyanolyan.
Kapcsolatuk legendás volt. A sokak által nehéz természetűnek tartott színészkirállyal igazán megértették egymást.
„Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…” – nyilatkozta egyszer a színésznő.
A pár Miskolcon ismerkedett meg 1960-ban, az Ilyen nagy szerelem című darab első próbáján. Ahogy elkezdődött közös jelenetük, és a férfi odaszólt, hogy: „Lida!”, a színésznő megfordult, a próba pedig megállt, mert Ruttkai Éva nem tudta folytatni. Úgy emlékezett:
„Mikor ránéztem, a saját szemem nézett vissza.”
A következő három napot együtt töltötték. Ezután a színésznő visszautazott Pestre. A vonat már éppen indult volna, amikor a Latinovits felugrott, és a kupéban szerelmet vallott egy báránykával és egy szál virággal Ruttkai Évának. Hatvanig kísérte.
A bemutató után Latinovits azt írta levélben: „Köszönöm, hogy látszódhattam maga mellett.”
Ruttkai így válaszolt: „Maga nem látszódott, hanem élt. És ez a legtöbb.”
A színésznő ekkor a színész Gábor Miklós házastársa volt már egy évtizede, és 1953-ban megszületett lányuk, Gábor Júlia.
Ruttkai és Latinovits számos darabban játszottak együtt, így 1962-ben például mindenki kedvenc szerelmespárját, a Rómeó és Júlia főszerepeit alakították a Vígszínházban, Várkonyi Zoltán rendezésében. 1964-ben Latinovits Zoltánnak szívinfarktusa volt, ekkor derült fény addig titokban tartott szerelmükre.
Megismerkedésük az Ilyen nagy szerelem esti fél hetes próbáján történt. Ezért a színész szerelme minden premierje alkalmából virágcsokrot küldetett Ruttkai Évának, egészen a haláláig.
Ruttkai Éva tíz évvel élte túl szerelmét, de már nem volt önmaga, megviselte Latinovits halála. Lakásában volt egy óra, amely Latinovits halála után mindig fél hetet mutatott. Emlékére minden nap gyertyát gyújtott, és a gyufaszálakat haláláig egy üvegkehelyben gyűjtötte.
A teljes ide kattintva olvasható tovább.
Borítókép: Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán budapesti lakásuk ablakában 1971 nyarán (Fotó: MTI/Keleti Éva)
