A poétaéletű ember érzékeny antennájú, égi fogantatású, mégis emberformájú gyerek-ember. Két jellemző vonása van: 1. olyan, mint a többiek, 2. (mégis) más, mint a többiek. Hasonlít a többi emberhez, de érzékenyebb, furcsább, nyugtalanabb. Van benne valami a föld állandóan változó zamatából, a fák imbolygó titkaiból, az állat szimatoló ösztönéből, az égbolt könyörtelen statikájából és a vizek imát mormoló zúgásából. Kicsit az emberforma házakhoz is hasonlít, kicsit az Istenhez is, ahogy mi elképzeljük Őt menekülő életünkben. Valahogy a múltat ülteti lázas szemeibe és kezében a jövőt morzsolgatja.
Többfelé él, többfelé figyel: Anyánkra is, mireánk is, dédapánkra is, unokáinkra is. Kikeletre, fagyra is. Élőre is, halottra is. Olyan talán, mint mi voltunk vagy inkább, akik szeretnénk lenni. Játszó-ember. Hivő-ember. Gyerek-ember. Azt hiszem, itt az elegendő magyarázat: gyerek-ember. Hát persze: a gyerek ilyen ezerágú, ezertövű, csodás, égből jött, földrepottyant, síró-nevető, mindig föltápászkodó, mindig zuhanó-botorkáló, erőszakos, egyetlen, szárnyas-meztelen. Úgy-e, mindannyian ilyenek voltunk? De ők, a próféta-poéták gyerekek is maradnak. Az Időben terítik ki kicsikart, hosszú, tiszta gyermekségüket. Az időben, térben, az örökkévalóságban élő delejtűs „dimenziós” ember a művész. Honnan jött? A végtelenből. Hova tart? A véges jelenvalóságból a halhatatlanságba.
(Az izgága Jézusok – írta és elmondta Latinovits Zoltán, 1969. március 2. Forrás: Vigilia, 42. évf. 6. sz., 1977. június., Vigilia.hu)
*
Latinovits Zoltán először 1966-ban távozott a Vígszínházból. Ezt követően vándorszínésznek tekintette magát, mert a röpke Tháliás tagság után, Szabadkán a Tótékban vendégszerepelt (1968. március). Az Irodalmi Színpad több összeállításában döbbenetes jeleneteket teremtett: Szép Ernő A bábjátékos című egyfelvonásosban démoni táncot lejtett egy bábuval (1968. január), Karinthy: Lógok a szeren című jelenetében valóban lógott a szeren (1968. április); aztán egy Liliom-jelenet (Ujjé a Ligetben – 1968. május) nyomán is adódott, hogy Kecskeméten eljátssza Molnár Ferenc ligeti legényét; Budapest értelmiségi klubjait, pódiumait és az országot járta irodalmi estek közreműködőjeként. Nagy László estjén az Ég és föld című oratórium színpadra állítása rendezői ambícióját jelezte (1968. december), amint Az Izgága Jézusok című műsora is az Egyetemi Színpadon Mezey Máriával és Cserhalmi Annával (1969. március 3.) programos József Attila- és Ady-ragaszkodását is kifejezvén. És folyamatosan filmezett is; az Isten hozta őrnagy úr! és az Utazás a koponyám körül című alkotásokat kivéve többnyire másod-harmadosztályú műveket kellett hogy hitelesítsen. Neki pedig Ruttkai Évával álmodott közös lakásra kellett a pénz, így a filmgyárral szerződést kötött: minden szerepet elvállal, amire jelölik.
