Ködszurkáló

Kilencven éve, 1931. szeptember 9-én született Latinovits Zoltán, a színészkirály.

(Ablonczy László: Világosan látott. Forrás: Docplayer.hu)

*

Késő délután volt. Szürkülőben. A gyors kigördült az állomásról. A mozdonyvezető egy őszülő férfit látott a töltés mellett. Mintha a szerelvényt kísérné.

A kis ösvényen haladt poroszkálva, meg-megállva. A vonat sebességet váltott. A férfi hirtelen föllépett a töltésre. Összehúzta magát. Fejét a válla közé, térdét a derekához. Előregörnyedt. És ugrott. Kétféle mozdulat, kétféle szándék keresztezte egymást. A vonatra akart felugrani? Vagy a kerekek alá? A kerekek összezúzták. Június negyedike volt.

[…] A véletlenen múlott. Szerencsétlenség történt. Máskor is megtette, hogy gondolt egyet, felugrott a vonatra, Pestre jött. Ebédnél, séta közben vagy egy beszélgetés forrpontján váratlanul úgy döntött, hogy utazik. Most, rögtön. Annyiszor megtette. Emberekre volt szüksége, a színház közelségére, a rózsadombi levegőre.

A vonat a tanúja első bizalmas találkozásunknak is. Miskolcon játszottunk akkor. 16 éve már annak. Hazafelé utaztam. Ültem az ablak mellett, vonalakat rajzoltam a bepárásodott üvegre. A világos foltokon át a tájat bámultam. Egyszer csak kivágódott az ajtó, ott állt előttem Zoltán, csokorral a kezében. Életünk egy részét vonaton töltöttük. Vagy hozzám, vagy én hozzá. A vonat szeretett minket. Intézte a sorsunkat. A vonat füttye, csattogása kísért bennünket […]

Nemrég megnéztem a Bányász moziban az Oldás és kötést, Zolinak egy korai filmjét. Nem éreztem át. Mintha nem is volna. Furcsa volt, idegennek tűnt. Valaki a maszkjában. Akkor értettem meg a feladatot: élővé kell tenni, visszahozni a földre, hogy velünk maradjon, de ne múzeumi tárgyként, hanem mint eleven fa, mozgó árny, forrásozó szó. Nincs még egy színész, aki ilyen gazdag archív anyagot hagyott volna maga után. A rádiósok szerint nincs annyi pénzem, amennyiért átjátszattathatnám hangtekercseit. Számos tv-felvétele, sok filmje, nyilatkozata, tetemes levelezése van. Három könyve: a Ködszurkáló, a versmondásról írt jegyzetei és a Bagó story, amit a Vigiliából ismer a közönség, az eddig kialakult Latinovits-képet gazdagíthatja, egyéniségének valóságos értékeit derítheti föl azok számára is, akik félreértik vagy félremagyarázzák őt. Mert semmiképp sem egészséges, ha a legenda sokkal igazabbá válik, mint a valóság. Nem engedhetjük, hogy a körülötte keringő mendemondák eltorzítsák az alakját, művészetét. Az az érzésem, hogy az ő legeredetibb vonásait, egyéni stílusát, művészi útkeresését, kvalitásait igazából nem is ismeri az átlagpublikum. 

(Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése Ruttkai Évával. Forrás: Epa.oszk.hu)

Kilencven éve, 1931. szeptember 9-én született Latinovits Zoltán, a színészkirály.

Borítókép: Szalay Zoltán/Fortepan