A hátrányos helyzetű, illetve speciális igényű fiatalok hóna alá kíván nyúlni a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. és a Magyar Zsonglőregyesület. Azt találták ki, hogy ezentúl artista- és zsonglőrelemekkel kombinált ügyességi foglalkozásokat szerveznek majd rászoruló gyerekeknek, ez ugyanis a tapasztalatok szerint jótékonyan hat az ifjú páciensekre. A jelszó: ne csak nézzék – csinálják is a cirkuszt.
Számos felmérés igazolja, hogy a cirkuszi elemek élményterápiaként való alkalmazása még a kacifántosabb eseteknél is csodákra képes. A tervezett „szociális cirkusz” (így nevezik majd a leendő attrakciót) az atlétikai készségek fejlesztése mellett kiváló alkalmat nyújt az érintett szellemének pallérozására, akárcsak a közösségépítésre, sőt, az önbizalom erősítésére is. A testközeli csinnadratta ugyanis gyorsan feloldja a gátlásokat. Arról nem is beszélve, hogy segítségével könnyebben kezelhető lesz a sajtkukac típusú (túlmozgásos, hiperaktív) gyermek is, aki az iskolai tanórákon eddig örökké a padok alatt kúszott, mászott, a nagyszünetben pedig az épület ereszcsatornáin
Bár a hír csak mintegy mellékesen említi, én azt is fontosnak tartom, ha nem a legfontosabbnak, hogy a „szociális cirkusz” a tervek szerint felnőttek számára is hozzáférhető lesz. Ugyanis ebben a kategóriában is rengeteg ám a kezelésre szoruló, túlmozgásos páciens, némelyikük kifejezetten súlyos, azonnali beavatkozást igénylő eset. Elég egy pillantást vetni a hazai közállapotokra (A szociális cirkuszt elsőre „szocialista cirkusznak” írtam. Csak tudnám, miért )
