Mindig nagyot nevetek, ha azt olvasom, hogy egyszer majd jól előveszik és elszámoltatják Demszky Gábort mindazért (itt hosszú lajstrom szokott következni), ami húszéves ámokfutása alatt történt (vagy ellenkezőleg: nem történt) Budapesten. Eleinte persze nem nevettem, gondoltam, tényleg előveszik majd, kikérdezik, sőt elszámoltatják. De ez még régen volt. Akkortájt, amikor a szamizdatos ember még tojászáporral dacolva mondta ünnepi beszédeit a Petőfi-szobornál. Sok BKV-bérlet lejárt már azóta, de semmi nem történt.
Illetve dehogynem… A volt SZDSZ-es főpolgármester ma is aktív. A minap hosszú Facebook-bejegyzésben kérte számon utódját, Karácsony Gergelyt, miért oly tetyetutya. A kétségbeejtő helyesírással közreadott elmarasztalás lényege: Karigeri nem foglalkoztat elengedő „szakértőt” a Városházán. Igaz, hadrendbe állított már több reaktivált veteránt (Draskovics Tibor, Gál J. Zoltán, Kolber István, Atkári János, Havas Szófia és még néhány kipróbált elvtárs), ám ez Demszky szerint kevés. „Élj azzal a szimbolikusnál jóval jelentősebb, valódi hatalommal, amely a főváros első embereként, többszázezer emberrel a hátad mögött, téged, egyedül téged, megillet – nógatja Demszky –, te vagy most a nemzetközileg is ismert, magyar demokratikus ellenzék százezrek által választott vezére.” Mit mondjon erre az ember? Hőmérőzze meg Demszkyt? Nekem valamiért a Városligetben felállított Időkerék jut az eszembe. Az a 350 millió forintból készült, hatvantonnás homokóra, amelynek azt a szerepet szánták, hogy váljék Budapest szimbólumává, álljon és emlékeztessen a Demszky-korszakra. Így is történt. A homokóra emlékeztet. És áll.
