Minap egy interjúban Fekete-Győr Momentum-vezér sokat sejtetőn ilyet mondott: „Példát kell statuálni azokkal az emberekkel, akik ezt a rendszert működtették.”
„A statuálás a lényeg.” Megvan? Pelikán gátőr lánya is ezt mondta apjának a beszélőn.
Igaza van Jeszenszky Zsoltnak, aki ezt írja a PestiSrácok.hu-n: „Vannak dolgok, amik nem viccesek. […] Ezek tényleg pont olyanok, amilyenek az ÁVH-sok voltak. A Péter Gáborok, Biszku Bélák, Bauer Miklósok.” Nekem egy másik momentumos kemény legény, Szarvas Koppány Bendegúz jutott az eszembe, aki nemrég a járvány miatti kórházkiürítéseket így kommentálta: „Megdolgoznak a fiúk a lámpavasért”.
Szamuely Tibor még hatalomra jutásuk előtt, 1918 májusában ezt írta a Szociális Forradalom című lapba: „Százszor rosszabbak, ezerszer kegyetlenebbek, könyörtelenebbek és vérszívóbb vadak leszünk, amikor ellenségeinkkel kell végeznünk! […] Burzsoák hullahegyein, lerombolt palotáin feldúlt birtokain keresztül vezet az út”. Az 1919-es győri beszéde sem volt barátságosabb: „A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. [...] A vértől nem kell félni. [...] Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét.” És ezt tette… Lenin-fiúival járta az országot, s ahol megállt, aratott a halál – 133 napon át egyvégtében akasztott, egyedül Kalocsán 128 embert öletett le. Némelyiket csupán azért, mert kitűzte házára a nemzeti lobogót.
Szamuelyről készült fotókat nézegetek. Nyüzüge, arrogáns, „momentumos” ember.
Szándékosan provokállak: mire vársz, magyar?
