Épp ma százkilencvenhat éve, 1825. november harmadikán történt: a pozsonyi diétán szót kért egy fiatal, nyalka huszárkapitány. Gróf Széchenyi István azzal állt elő, hogy egyévi teljes jövedelmét felajánlja a nemzetnek egy tudós társaság (a későbbi Magyar Tudományos Akadémia) megalapítására. Ez a nagyjából hatvanezer akkori forint elképesztő összeget jelentett. Ez volt Széchenyi: keveset szólt, annál többet tett a nemzetért. Adományait felsorolni sem könnyű: az akadémia mellett az épület közelében álló Lánchíd és az Alagút a legismertebb, de a nevéhez fűződik egyebek mellett a Nemzeti Kaszinó megépítése, a balatoni gőzhajózás elindítása, a hazai lóversenyzés és -tenyésztés megteremtése, a Tisza és a Vaskapu szabályozása… Hosszú a sor. Széchenyi István a szó igazi értelmében nemes ember volt.

Az egész egy jelenkori mágnásról jutott most az eszembe.

Bár Bige László műtrágyanábob nem számít nemesnek (semmilyen értelemben sem), ellenben van mit a tejbe aprítania. Milliárdos birtokán valóságos erődrendszert építtetett.

Betonburkolatú vizesárok, megfigyelőrendszerrel felszerelt kerítés, quadokkal ellátott őrszázad védi a pazar palotát, de leszállóhellyel rendelkező helikopter is tartozik a birodalomhoz, amelynek területe nagyobb, mint a kaliforniai Disneyland. (Hősünknek csupán az a bánata, hogy nemrég kartellezés miatt csípték fülön és korábban is meg-megkereste az ügyészség. Legutóbb azért, mert cimborái­val kétmilliárd forintnyi kárt okozott a Nitrogénműveknek.)

Széchenyihez hasonlóan minap Bige nábob is felajánlást tett: támogatni fogja – Gyurcsányt.

Borítókép: Youtube/Képernyőfotó