Márki-Zay Péteren nem könnyű eligazodni. Ki mélyen érző, karakán legénynek tartja, ki simán hazudósnak. (Én az utóbbiak közé tartozom.) A még vívódók figyelmébe ajánlom emberünk néhány nappal ezelőtti videóját, amelyben egyebek mellett ezt mondja: „Hogyha a pesti, belpesti liberálisok érzékenységét venném figyelembe, akkor ezt a választást már most elbuknánk, ugyanúgy, ahogy ’18-ban is elbukták azok, akik nem tartották fontosnak, hogy felvilágosítják [sic!] a falusi, egyszerű tudatlan embereket.” Alig telt el néhány nap, s ugyanez az ember, a baloldal miniszterelnök-jelöltje egy bátaszéki sajtótájékoztatón ekképp fogalmaz: „Nem mi nézzük le a vidékieket, hanem azok, akik olyan ostoba hazugságokat terjesztenek, hogy itt bárki migránsokat akarna betelepíteni, a rezsicsökkentést meg akarná szüntetni. […] A vidéki emberek lenézése is egy ilyen hazugság volt.” Hősünknek ebből az jön le, épp a Fidesz nézi ostobának a vidéki embereket. Több példát is sorol, majd így összegez: „Ez az aberrált beteges gondolat csak az aberrált fideszes politikusok agyában fogant meg.” (Az aberrált szó sűrű használata Márki-Zaynál már-már beteges. Aberrált.)
Hősünk egyébként polgármesternek szegődött Hódmezővásárhelyre, ám hamar kiderült, sajtkukac lakik benne, meg az is, hogy a sűrűn hangoztatott függetlenség elég távol áll tőle. Alig foglalta el hivatalát, máris mozgalmat szervezett. Olyan veretes politikusokkal lépett frigyre, mint Lukácsi Katalin, Kész Zoltán, Mellár Tamás és Kaltenbach Jenő. Hogy lószerszámos unokatestvérét, Hadházy Ákost már ne is említsem, aki akkortájt még az LMP színeiben jelentgette fel politikustársait. Kaland az élet.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Havran Zoltán)
