Régi kedves levélíróm, Balogh Zsuzsa csalódott kérdése („Az összetartás, mint olyan, csak a balliberálisok kiváltsága?”) megerősít, mindnyájunknak meg kell szólalnunk a Pesti TV tervezett bezárása ellen, ki kell állnunk a PestiSrácok szerkesztősége mellett. A kormánypártiság nem egyenlő a szervilis bólogatással. Az ember saját szerettének is beolvas, ha az kiérdemli. Így kerek a világ.

Háborgunk, bár igazából nem tudjuk, mi történt „odafönt”. Csak az biztos, hogy valamit nem jól csináltak. Mélyen egyetértek Szentesi Zöldi László kollégámmal, aki azt írta a minap: ha valóban megszűnik ez a két médium, az a polgári és nemzeti Magyarország szégyene lesz. Mindazoké, akik most, amikor baj van, nem segítenek. Akik hagyták, hogy világgá széledjen ez a sikeres csapat. Volt már hasonló a nemzeti oldalon. 2002 májusában, pár napra rá, hogy a Fidesz elvesztette a választást, Orbán Viktor arra kérte csalódott híveit, hozzanak létre mielőbb baráti köröket, közösségeket. Még abban az évben tízezernél több polgári kör alakult.

Pezsgőbb nemzeti buzgalmat már régen látott az ország. Csodát csináltak. Aztán az első kétharmados győzelem után, egyik pillanatról a másikra „elfelejtették” őket. Már nem voltak kíváncsiak a „talpasokra”. Kinőtték őket. Levetették, mint egy megunt ruhát.
Ez jutott eszembe most, miközben a tudósítást olvasom: a Pesti Srácokból „kinőtt” Pesti TV szerkesztősége szombaton a Gesztenyéskertben színpadra vonult, és elbúcsúzott híveitől. Megköszönte a sorsnak a tőle kapott alig két esztendőt.

Miért hagytuk, hogy így legyen?