Bár azt ígérte, nem fogja bírálni közösségét, csak beszólt pártjának Gyöngyösi Márton, a Jobbik bukott elnöke. Azt írta, a Jobbik új vezetői semmit nem értettek meg abból a folyamatból, amiért sokan küzdöttek a pártban csaknem egy évtizeden át; szíven szúrták a néppártosodást.

Gerinctelen embereknek sosem volt híján a párt vezetése, de Gyöngyösi alighanem valamennyin túltett. Nem véletlen, hogy elnöksége alatt a Jobbik teljes kudarcot vallott, az EP-választáson például az egyetlen mandátumát is elveszítette. (Korábban sűrűn hangoztatta, ha ez megtörténik, lemond, de nem ezt tette – csak nem indult a tisztújító kongresszuson.) A zavaros ember, aki hol nyilvános listát követelt a zsidó országgyűlési képviselőkről, hol kipában hercigeskedett David Pressman amerikai nagykövet széderesti vacsoráján, elnökké választásakor így fogalmazta meg pártja ars poeticáját: „Mi értékrendi alapon célokat határozunk meg, és ezek elérése érdekében pragmatikusan együttműködünk bárkivel. Nemcsak Gyurcsány Ferenccel, de az ördög öreganyjával is, ha szükséges.” (Mit is mondott Csurka István látnok 2010 tavaszán a Jobbikról? „Kétfajta ember vonzódik hozzájuk. A sikerre vágyó szélhámos és a hiszékeny, kevés szóval beszélő, makogó baloldali vagy volt baloldali proletár.” Hozzáteszem: eleinte a magyarságára büszke, megvezetett ember is, akit ez a gyülekezet elárult – de ő gyorsan vette a kalapját.)

Papolhat bármit Gyöngyösi, mára már csak egy zavaros identitású, agonizáló törpepártot találunk annak a Jobbiknak a helyén, amely annak idején éppen azon hazaárulók ellenében határozta meg magát, akikkel mára összeállt. Hányinger.