1800 különleges év a bor történetében

Asszírokat, rómaiakat is megitatott a hegy gyümölcse – és ma is mesél Matiate, a sziklába vájt város. Az ott végzett feltárások olyan képet rajzolnak elénk, ahol a borkészítés nem pusztán mesterség, hanem társadalomszervező erő volt.

Bor szállítására használt ókori római amforák egy elsüllyedt gálya rakományaként hevernek a tengerfenéken Fotó: IBEAM

Kereskedelmi csomópont 

Epigráfiai és régészeti adatok alapján Matiate aktív szereplője volt annak az ókori kereskedelmi útvonalnak, amely Karkemisből indulva Edesszán, Resainán és Tellán keresztül haladt a Földközi-tenger felé. 

Bor tárolására használt kétezer éves ókori amforák (Fotó: Wikimedia)

A város tehát nem elszigetelt termelőhely volt, hanem egy élő gazdasági ökoszisztéma része – olyan csomópont, ahol a bor adó, exportcikk és kulturális érték volt egyszerre. 

A leletek alapján kijelenthető, hogy Matiate a térség egyik legjelentősebb bortermelő központjaként működött. 

Az egyik borászműhely egy idő után zsidó rituális fürdővé (mikvévé) alakult át. Ez a funkcióváltás jól tükrözi a térség vallási és társadalmi dinamikájának átalakulását a késői ókor folyamán. Az átalakulás arra is utalhat, hogy a borászat jelentősége csökkent, és a közösség új igényei formálták át a föld alatti város tereit.

További történelmi cikkeket a Múlt-kor honlapján olvashat.