Egy korty történelem
Törökország délkeleti részén, Mardin tartomány szívében, a Tur Abdin régió mélyén egy különleges város rejtőzik a föld alatt. A Matiate néven ismert település legalább kétezer éve ad otthont az emberi kéz által formált történelemnek. Legújabb régészeti feltárások során két ősi borászműhely került napvilágra, amelyek ipari szintű borkészítésről tanúskodnak – visszanyúlva egészen az asszír hódítások koráig.
Ezek a leletek nemcsak helyi, hanem térségi jelentőségűek is, új megvilágításba helyezve a Mediterráneum és Mezopotámia közötti gazdasági kapcsolatokat.
Asszírok idején
Matiate már az i. e. IX. században stratégiai szerepet töltött be: fontos állomás volt a Kaschiari-hegység erdőségeiből kifelé vezető, nyersanyagokban gazdag útvonal mentén. II. Assurnasirpal és III. Salmanassár feljegyzései szerint a város szőlőborral adózott az asszír uralkodóknak – ezzel jelezve, hogy a borkészítés már ekkor meghatározó szerepet töltött be a helyi gazdaságban.
A város később a médek, a perzsák, majd a hellenisztikus uralom után a rómaiak és a bizánciak kezére került. A föld alatti komplexumot különböző korokban bővítették: gazdasági épületekkel, raktárakkal, szakrális terek sokaságával. A bor itt nemcsak mindennapi ital volt, hanem hatalmi és kulturális jelentőséggel is bírt.
Sziklapincék és présműhelyek
A római időkből származó borászműhelyek azt jelzik, hogy itt hozzáértők éltek. Alkalmaztak ékprést és csavarorsós prést is. A föld alatti környezet tökéletes feltételeket biztosított a szőlő feldolgozásához, a must érleléséhez és a bor hosszú távú tárolásához.
A Matiate városában talált, mészréteggel kezelt silók nagy mennyiségű bor tárolására voltak alkalmasak. Ezek a földbe vájt tárolók megakadályozták a mikroorganizmusok elszaporodását, így a bor hosszabb ideig megőrizhette minőségét. A leletanyagban előkerült kerámiaedények azt mutatják, hogy a bor nem csupán helyi fogyasztásra készült. Ezek az edénytípusok főként Ciliciában és Cipruson voltak jellemzőek, ami arra utal, hogy Matiate termékei messze eljutottak a térség kereskedelmi hálózatain keresztül.
Kereskedelmi csomópont
Epigráfiai és régészeti adatok alapján Matiate aktív szereplője volt annak az ókori kereskedelmi útvonalnak, amely Karkemisből indulva Edesszán, Resainán és Tellán keresztül haladt a Földközi-tenger felé.
A város tehát nem elszigetelt termelőhely volt, hanem egy élő gazdasági ökoszisztéma része – olyan csomópont, ahol a bor adó, exportcikk és kulturális érték volt egyszerre.
A leletek alapján kijelenthető, hogy Matiate a térség egyik legjelentősebb bortermelő központjaként működött.
Az egyik borászműhely egy idő után zsidó rituális fürdővé (mikvévé) alakult át. Ez a funkcióváltás jól tükrözi a térség vallási és társadalmi dinamikájának átalakulását a késői ókor folyamán. Az átalakulás arra is utalhat, hogy a borászat jelentősége csökkent, és a közösség új igényei formálták át a föld alatti város tereit.
További történelmi cikkeket a Múlt-kor honlapján olvashat.
