Hány ember kellett egy középkori katedrális felépítéséhez?

A gironai székesegyház építése alapjaiban cáfolja a zsúfolt középkori építkezésekről élő képet. A részletes pénzügyi feljegyzések szerint a munkát kis létszámú, jól szervezett csapatok végezték, szigorú gazdasági kontroll mellett. A projekt sikerét nem a tömeg, hanem a szakértelem és az ütemezett munkaszervezés biztosította.

A gironai katedrális látképe Fotó: Wikimedia Commons

A középkori építkezések mítosza

A közgondolkodás gyakran hatalmas, zsúfolt építkezésekként képzeli el a középkori katedrálisok felhúzását. Ezt a képet részben a XIX. századi történetírás alakította ki. A valóság azonban jóval visszafogottabb. A gironai székesegyház építése világosan mutatja, hogy a munkaterületek sokszor kicsik maradtak, és a létszám meglepően alacsony volt.

 

Mit árulnak el a pénzügyi feljegyzések?

A legfontosabb források az úgynevezett fabrica intézmény pénzügyi számlái. Ez a szervezet irányította az építkezést. A gironai székesegyház esetében ezek a feljegyzések kivételes részletességgel maradtak fenn. Heti bontásban rögzítették a XV. században alkalmazott munkásokat.

A katedrális bejárati homlokzata. Forrás: Wikimedia Commons

Az adatok lehetővé teszik a teljes létszám, az éves becslések és az átlagos foglalkoztatás kiszámítását. 

Csak azokat vették figyelembe, akik ténylegesen az építkezésen dolgoztak. A beszállítók kimaradtak az összesítésből.

 

Kevés emberrel is működött

Az adatok egyértelműek. A gironai székesegyház építése nem igényelt nagy tömegeket. A munkáltatók szigorúan szabályozták a létszámot, és csak akkor vettek fel új embereket, ha valóban szükség volt rájuk.

Jóval kevesebb ember építette a középkori katedrálisokat, mint sem gondolnánk. Forrás: Wikimedia Commons

A XV. században az átlagos létszám évi tíz fő körül mozgott. A legintenzívebb időszakokban is legfeljebb harminc munkás dolgozott a főhajó első szakaszán. A későbbi lezárási munkákhoz már körülbelül tizenöt ember is elegendő volt.

 

A gironai székesegyház építésének szakaszai

A munkaerő létszáma folyamatosan változott az építkezés különböző fázisaiban. 1402 és 1411 között a munkák lassan indultak. Új épületeket emeltek, korábbi szerkezeteket bontottak el, miközben a végleges tervekről vitáztak. 1416 és 1426 között felgyorsult az építkezés. Lebontották a régi pilléreket, felállították az állványzatokat és megépítették az első boltozatokat. Ebben az időszakban dolgozott a legtöbb ember a helyszínen.

Fotó: Wikimedia Commons/Stanislav Doronenko/Gary Todd

1430 és 1445 között lelassult a munka. A hangsúly a tetőn, a boltozatokon és a kisebb építményeken volt. A létszám négy-öt fő körül stabilizálódott. 1446 és 1450 között ismét élénkebb lett a tevékenység. Az új hajót lezárták, és folytatták a kiegészítő munkákat.

1452 és 1462 között fokozatosan csökkent az aktivitás. Főként befejező és karbantartási munkák zajlottak.

1472 és 1498 között már csak kisebb javításokat végeztek. Egyes években mindössze két-három ember dolgozott a helyszínen.

 

A város és a katedrális munkaereje

A városi adóadatok alapján jól látható a gironai székesegyház hatása a helyi munkaerőpiacra. A XV. század elején hatvan-hetven építőmunkás élt a városban. A legaktívabb években a katedrális ezek több mint felét foglalkoztathatta.

Forrás: Wikimedia Commons

1419-ben akár 41 ember is dolgozott egyszerre az építkezésen. Ez a teljes helyi építőipari munkaerő közel kétharmada volt. A nyugodtabb időszakokban viszont csak néhány munkás maradt, így a gazdasági hatás is csökkent.

 

A képzett és a képzetlen munkaerő aránya

A munkát képzett mesterek és segédmunkások együtt végezték. A szakképzett csoportba tartoztak a kőfaragók, a kőművesek, az ácsok, valamint a szobrászok és a festők. Idesorolhatók a fuvarosok is, akik saját állatokkal szállították az anyagokat.

Forrás: Wikimedia Commons

A képzetlen munkások között szerepeltek az általános segítők, a hordárok, a tanoncok és időnként a rabszolgák. A legtöbb időszakban a képzett munkaerő volt többségben. A bonyolultabb fázisokban arányuk meghaladta a nyolcvan százalékot. Az egyszerűbb feladatok idején nőtt a segédmunkások száma. Általános arányként körülbelül egy segéd jutott két szakemberre. Ez az egyensúly biztosította a hatékony munkaszervezést.

 

Korlátozott munkaerő-mobilitás

A kézművesek ritkán dolgoztak egyszerre több helyszínen. Egy összehasonlítás szerint a mesterek több mint nyolcvan százaléka csak egyetlen projekten vett részt. Csak kisebb részük vállalt párhuzamos munkát.

Ez azt jelzi, hogy a gironai székesegyház építése ideiglenesen képes volt lekötni a város szakembereinek jelentős részét.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.