1419-ben akár 41 ember is dolgozott egyszerre az építkezésen. Ez a teljes helyi építőipari munkaerő közel kétharmada volt. A nyugodtabb időszakokban viszont csak néhány munkás maradt, így a gazdasági hatás is csökkent.
A képzett és a képzetlen munkaerő aránya
A munkát képzett mesterek és segédmunkások együtt végezték. A szakképzett csoportba tartoztak a kőfaragók, a kőművesek, az ácsok, valamint a szobrászok és a festők. Idesorolhatók a fuvarosok is, akik saját állatokkal szállították az anyagokat.
A képzetlen munkások között szerepeltek az általános segítők, a hordárok, a tanoncok és időnként a rabszolgák. A legtöbb időszakban a képzett munkaerő volt többségben. A bonyolultabb fázisokban arányuk meghaladta a nyolcvan százalékot. Az egyszerűbb feladatok idején nőtt a segédmunkások száma. Általános arányként körülbelül egy segéd jutott két szakemberre. Ez az egyensúly biztosította a hatékony munkaszervezést.
Korlátozott munkaerő-mobilitás
A kézművesek ritkán dolgoztak egyszerre több helyszínen. Egy összehasonlítás szerint a mesterek több mint nyolcvan százaléka csak egyetlen projekten vett részt. Csak kisebb részük vállalt párhuzamos munkát.
Ez azt jelzi, hogy a gironai székesegyház építése ideiglenesen képes volt lekötni a város szakembereinek jelentős részét.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!