Anyanyelvünk a gazdasági integrációban

Az előttünk álló két-három évtized során a jóvátétel kárpótlása – amiről lemondani nem lehet – értékének többszöröse is megtermelhető a magyarul beszélő népesség gyarapodásában az integráció teremtette lehetőségek kiaknázása révén. Az új helyzetben a kérdés úgy tevődik fel, hogy építhetünk-e a magyar egyénekben és közösségekben szunnyadó tehetség, kultúra, szolidaritás és szorgalom termékeny hatásaira, amelyek majd egyengetik és kikövezik a gazdasági tevékenységek útját is az elérhető jövedelemtermelés és vagyongyűjtés irányába? Úgy tűnik, hogy a válasz biztatóbb, mint bármikor évszázadok óta.Az európai integráció, s benne a szabad piac versenygazdaságának az érvényesülése azért is vonzó számunkra, mert a lehetőségnyitó intézmények egész rendszerét hozza ide akkor, amikor a közgazdaság-tudomány paradigmaváltása éppen azt helyezi előtérbe, ami révén Magyarország tudásintenzív termelő adottsága megkülönböztetetten vonzóvá válik. Ezáltal pedig tudásalapú gazdaságunk az integráció keretei között fellendülést hozhat az országhatárokon kívül rekedt magyarok számára is. Azáltal, hogy számukra is elérhetővé válnak a modernebb gazdasági előrehaladás útjai és módjai. A fellendülés egyik kiemelkedően hatásos eszköze lesz a közös magyar anyanyelv, ami így hátrányból kisebbségi helyzetben is előnnyé változtatható át. A határokon túl élő magyaroknak az anyaországtól való elszigeteltsége máris kezd csökkenni, éppen a gazdasági tevékenységek kiterjedése révén.Ebben a jövőképben biztató távlatokat nyit néhány meghatározó tényező – adottságok, tanulságok, kilátások – mérlegelése. Íme egy vázlatos áttekintés róluk.Az első tényező: a közgazdaság új keletű meghatározásával szólva Magyarországon egy tudásalapú gazdaság bontakozik ki. Ez a folyamat máris jelentős előnyt jelent, és egyre inkább fog jelenteni az elkövetkező évtizedekben. Egyre túlhaladottabbá válik ugyanis a termelési tényezőknek az elmúlt két évszázadban szokásos osztályozása: föld, munka, tőke és vállalkozókészség. Ezen a definíción túllépve azt kell mondanunk, hogy mostanság már egyetlen meghatározó termelési tényező a tudás. A tudás teremtette lehetőségek valóra váltásával szinte határtalan távlatok nyílnak. A föld termelő- és nyersanyag-szolgáltatóképessége többszörösére emelkedik. A munka hatékonysága sokszorosára nő. A termelőtőkének nevezett szerszámok és gépek hatásfoka ugrásszerűen növekszik. A vállalkozókészség a sikeres döntéshozatal előtt további lehetőségeket nyit. Így a tudásalapú gazdaságban az emberiség az eddigieknél fokozottabban haladhat a jó, az igaz és a szép irányába.A második figyelembe veendő tényező: Magyarország jó adottságokkal versenyezhet a tudásalapú világban. A magyarok teljesítményeit lényegesen gyakrabban emlegetik a nagyvilágban, mint más tizenöt milliós nemzetek szülötteikét. A 15 milliós magyarságból kikerülő művészek, a Nobel-díjasok, az atomfizikusok, professzorok, felfedezők, híres sportolók és sikeres üzletemberek nevei ott szerepelnek a lexikonokban, a könyvespolcokon, a Ki kicsoda kötetekben. Különösen is szembeötlő ez Észak-Amerikában, ezen a széles lehetőségeket kínáló és a teljesítményeket busásan jutalmazó versenyszellemű kontinensen. Annak pedig, hogy ez a jövőben is így lesz, jelképes záloga a magyar középiskolás diákok ismételt első helyezése a kémiai világvetélkedőkön. Kézzelfogható bizonyíték az is, hogy a nemzetközi üzleti vállalkozások előszeretettel telepítik tevékenységüket hazánkba.Harmadik tényező jövőnk pozitívvá fordításában: az Európán belül integrálódó Kárpát-medence. Amin belül ugyanis olyan területi egységek formálódnak ki, amelyek szoros együttműködésre késztetik az országhatárok két oldalán fekvő városokat, megyéket. Brüsszelben és másutt közkézen forognak ilyen térképek. Utalok például: Miskolc és Kassa, Győr és Érsekújvár, Nyíregyháza és Ungvár, Debrecen és Nagyvárad, Szeged és Szabadka kapcsolatára. Ezekben s az ezekhez hasonló párosításokban érintett térségek lakossága sokkalta szélesebben lesz egymásra utalva a jövőben gazdaságilag, mint eleddig. Ilyen helyzetekben egyre gyakrabban válhat kívánatossá a magyar nyelv használata, ha a magyarországi oldal közvetíti a fejlettebb eszközöket, termékeket, munkarendet, kézikönyveket és elszámolási technikákat. Olyan egymásrautaltságok válhatnak újból nyilvánvalóvá, amelyek évszázadokon át természetesek voltak. A távolabbi múltban ezek vagy az ezekhez hasonló térségek nemcsak a Mohács előtti Magyarországon belül működtek eredményesen, hanem akkor is újból egymásra találtak, amikor az ottomán és a Habsburg-impérium radikálisan módosította a politikai térképeket. Maradandó gazdaságpolitikai törvényszerűség, hogy a termőföld, a folyók, a hegyek és a hagyományok hatására formálódnak a határok által széttagolt népesség számára legjövedelmezőbb régiók.A negyedik tényező: egy szellemi energiában gazdag és ennélfogva gazdaságilag is fejlődésképes népnek a nyelve is vonzó. Ilyesmi történhetett az Árpád-házi dinasztia évszázadaiban (amikor László Gyula 300 ezer körülire becsülte honfoglaló eleink létszámát). A világnyelvek – a mongol, a latin, az angol elterjedésében vagy eltűnésében szembeötlő a gazdasági folyamatok szerepe. Vegyük például az angol nyelv globális elterjedését. Aligha túlzás azt állítani, hogy akár egy Shakespeare nyelve sem lett volna önmagában elegendő ahhoz, hogy az angol uralkodóvá legyen a világgazdaságban, a diplomáciában, a kommunikációban. Általában a kereskedők, a vállalkozások maradandóbb nyomot hagynak a történelemben, mint a diplomaták, a misszionáriusok, a felfedezők, a hódítók, a gyarmatosítók. Mert a jó kereskedő türelmes, szándékai mérsékeltek, szívélyes személyes kapcsolatokra alapoz, hiszen vissza és újra vissza szeretne térni a jövőben is. Motivációja a profit, amire nem számíthatna kölcsönösen létrejött egyezségek sorozata és folyamata nélkül. A felvilágosult önérdek a stabil béke és a személyes barátságok ösztönzőjévé válik. Az angolszász kereskedelem túléli a gyarmati kormányzók korszakát, külföldi partnerei angolul érintkeznek vele ma is. Általánosítható tanulság tehát, hogy a kultúra, az államigazgatás és a gazdaság nyelvének kölcsönhatásában a gazdaság nyelve elsődleges szerepet játszik.Ötödik tényezőként végül, de legkevésbé sem utolsósorban a világvallások szerepére utalnék a gazdaság és anyanyelv összefüggéseinek szempontjából. Ebben a témakörben alighanem inkább a pénzváltók asztalait felborító názáreti méltó felindulását érdemes felidézni. Pedig ő, úgy gondolom, nem a pénzváltás tevékenységét magát ítélte el, hanem azt, hogy hol és hogyan – a templomban és csalással – tevékenykedtek az akkori brókerek. Csakhogy arról se feledkezzünk meg, hogy a Biblia törvényei, történései, példázatai milyen kiemelkedően magas arányban szólnak gazdasági tevékenységekről. Tulajdonról, jövedelemről, munkáról, bérről, adózásról, elosztásról, újraelosztásról, juttatási ügyekről. Újra és újra megjelennek a „gazdasági élet szereplői”: a halász, a szőlősgazda, a bérmunkás, a vámszedő, a talentumokat befektető és az azt elmulasztó szolga. Ezeket az újtestamentumi képeket megelőzően, az ószövetség is milyen apró részletekbe bocsátkozóan szabályozza az egyén és a közösség termelési és fogyasztási rendjét!A történelem folyamán a politika, a kormányzás számtalanszor hasznosította a Biblia üzeneteit társadalomformáló eszközként. Így a gazdaságpolitika is. Ha pedig a Szentírásban is megjelennek ezek a „profán” témák – úgy mondhatnám, hogy jelen van a gazdaságpolitika –, akkor a gazdaságpolitikai nézőpont befogadása nem lehet méltatlan az anyanyelvünkről való számvetéseinkben sem.Nemrégen előadást tarthattam az amerikai unitáriusok konferenciáján. Egyik alkalommal tájékoztatót hallottunk a testvéregyházakról. Míg beszámoltak az eredményekről, részletezték a Homorod-völgyi unitárius magyarok támogatását. Ekkor éppen tehenek, fejőgépek, sajtüzemek vásárlását célzó program volt a téma. Egy tehén árát 800 dollárban számolták. És egyszerre nyíltak meg a szívek, pénztárcák és csekk-könyvek.Befejezésül legyen szabad Széchenyi István korszaknyitó könyvéből, a Hitelből idéznem: „A hitelről szólok, s ami belőle foly, az adott szó szentségéről és a cselekedetek egyenességéről...” Nem hallhatjuk-e ki a „legnagyobb magyarnak” ezekből a szavaiból a mának a nekünk is szóló üzenetét: az eredményesen gazdálkodó nemzetnek az anyanyelve sem lesz a sorvadás martaléka. A nyelvét használó, védő, okszerűen gazdálkodó magyarságra biztos jövendő vár a „szülötte-földjén”.