Millenniumi napra kaptam meghívót az ősi vasi városból, Sárvárról. A szülővárosomból. Képek is emlékeztetnek, a középkori vár a vizes árokkal, a főtér a hősök szobrával, és templomok tornyai. Messze évtizedek távlatából ismerős utcák, házak. Az ismerős arcokat, a velem egykorúakat már csak a sírkövek mögött látom.De a háztetőn ott látom lelki szememmel szép nagy nemzeti zászlónkat. És emlékszem: 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején Lenin-sapkások jöttek a házba és követelték, hogy a nemzeti zászlót fessük vörösre és vigyük az állomásra, mert Kun Béla a megyeszékhelyre, Szombathelyre látogat, ott beszédet mond és szükség van a vörös zászlókra... Honnan lett volna vörös festék?! És milyen vadvörös a piros, a fehér rózsaszín, a zöld inkább már fekete... Nem lehetett meggyőzni őket, ki kellett vinni zászlónkat az állomásra. A peronon vártak sorsukra. A restiben meg vigadtak a vörösök. Ezt kihasználva a hat gyermek közül ketten, a legidősebb bátyámmal, megmentettük a nemzeti zászlónkat: én lesbe álltam, ő pedig ollóval a rúdról levágta, és újságpapírban a híd alá rejtettük.Sárvár város nyolcszáz éves. A vár Nádasdy Tamás alatt élte fénykorát. A nádor iskolát, nyomdát, kórházat alapított. Tudós prédikátorokat hívott udvarába: Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás, Magyari István, Szegedi Máté, Beythe István, Szalárdy Mihály és Abádi Benedek hirdette itt az Igét, tanította a népet. Az 1537-ben alapított nyomdában látott napvilágot Sylvester János latin–magyar nyelvtana (1539. Grammatica Hungaro-latina), amelynek szövege latin, de példamondatai magyar nyelvűek. Az első így szól: „Édes az hazának szerelme.”Az első hazánkban nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Új Testamentum-fordítása 1541-ben Sárváron jelent meg. Teljes címe: Új Testamentum magyar nyelven, melyet a görög és diák nyelvből újonnan fordítánk a magyar népnek keresztény hitben való épülésére.Az első magyar disztichon soraival itt találkozunk:„Próféták által szólt régen néked az Isten,Az, Kit ígért, végre megadta Fiát,Buzgó lélekkel szól most is Néked azáltal,Kit hagya, hogy hallgass, Kit hagya, hogy Te kövess.”Felbecsülhetetlen szellemi kincset jelentett ez akkor, 1541-ben; Budát elfoglalta a török, Sárváron pedig megjelent az első nyomtatott magyar nyelvű könyv. Amit hirdetett, amit tanácsolt Sylvester János, ma is megszívlelendő: „Gyűjtsd a tudást, mert látod, pusztul minden e földön, és csak a szellemi kincs élheti túl a halált.”Minden népnek joga van nemzeti nyelvéhez:„Az ki zsidóul és görögül ésvégre diákulszól valaha régen, szól néked az ittmagyarul.Minden népnek az ő nyelvén,hogy minden az Istentörvényén éljen, minden imádjaNevét.”És itt Sárváron tért örök nyugovóra a vándor krónikás, Tinódi Lantos Sebestyén. „A sári atyák közé temették” 450 éve. Ma is időszerű üzenete:„Tudjátok, magyarok, hírösök va-látok,Míg nagy szeretettel egymást hallgattátok,De mihelt kezdtetek ti meg-hasonlátok,Ottan országtokban, ím, mint pusztulátok.”Tinódi szobra, Bezerédy Gyula szép műve évtizedekig ott állt a pesti Blaha Lujza téren, ahonnan a Népligetbe vitték, csendes sétány mellé. A mai tollforgatók és a média szolgái hallják meg vallomását: „Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat nem írtam. Az mi keveset írtam, igazat írtam.”Beszélnek a kövek, ősi várfalak, öreg temetők üzennek.Mi, a millennium magyarjai, nem lehetünk sem vakok, sem süketek, sem némák. Föld nélkül nincs ország, házak nélkül nincs haza.
origo.hu
Orbán Viktor: Győztek a hazafiak!
